wx
Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. (Lk 5,5)
A tanítványokra ránehezedett a kudarc érzése: „egész éjszaka fáradtunk, és semmit sem fogtunk” (Lk 5,5). Krisztus Jézus ma is vár, amíg saját erőnk végéhez érünk, és akkor lép közbe. Amíg úgy gondoljuk, hogy egyedül is meg tudunk oldani egy problémát, addig nem kérjük az Ő segítségét. Pedig könnyebb volna, mint egy esetleges kudarc után. Jézus meg tudja fordítani a helyzetet, ha segítségét kérjük és azt mondjuk, amit Péter is: „Mester, ha te mondod, megteszem.” Az engedelmesség vezet az áldáshoz, még akkor is, amikor nem látjuk semmi értelmét annak, amit Isten tőlünk kér. Az engedelmesség melletti döntés után olyan nagy áldások várnak, melyek mások életére is hatással lesznek körülöttünk. Jézus Krisztus nagyobb dolgokat tervezett tanítványai számára. Ezért olvassuk ez után a csoda után: „mindent otthagyva követték őt” (Lk 5,11). Krisztus Jézus lett a vezetőjük. Semmi sem fontosabb, mint felismerni Isten akaratát és aszerint járni, ennek hiánya bizonytalanságérzetet okoz. De ha tudjuk azt, hogy az Ő akaratát követve élünk, az képessé tesz arra, hogy felülemelkedjünk az élet kihívásain. „Minden dolgodban keresd Isten akaratát, és ő megmutatja, melyik úton járj” (Péld 3,6). „Az Úr irányítja az istenfélő lépteit. Örömét leli élete minden részletében.” (Zsolt 37,23). Isten mindenre figyel, még a legkisebb dologra is, ami foglalkoztat bennünket. Gyakran összeütközésbe kerülnek az akaratok, ezért döntést kell hoznunk, és a döntés mellett ki kell tartanunk. Ezért az isteni akarat keresését kezdjük azzal, hogy lemondunk a sajátunkról. Fordítsuk figyelmünket, teljes értelmünket Istenre és az Ő világosságot adó Igéjére. Ha egyszer elfogadjuk, hogy Egyetlen Urunk a vezető, mi pedig az Ő követői, akkor sokkal könnyebb lesz kimondani: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsolt 40,9).
Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága. ... Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz. (Zsolt 37,16-23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy utamon Te vezetsz engem.
Ámen
