wx

2023.10.18 08:45

Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, a ki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, a ki jár a hét arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat... (Jel 2,1)

A szeretet olyan, mint a tűz, ha nem táplálják, akkor kialszik. Ez történt az I. században az efezusi keresztényekkel is. Korábban Pál apostol azt írta nekik: „a kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust” (Ef 6,24). Az Úr iránti szeretetük olyan erős és mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Pál apostol is megdicsérte őket érte. De amikor Krisztus Jézus a Jelenések Könyvében ehhez a gyülekezethez szól, szeretetük már kihűlt: „Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.” (Jel 2,5). Az efezusi keresztyének szíve kihűlt, az első lelkesedés mámoros érzése elmúlt, a Krisztus iránti korábbi odaadásuk szertefoszlott. Az Isten iránti szeretet elkötelezettség és a szív állásfoglalása, mely engedelmességben nyilvánul meg. Ez a szeretet összpontosítás is: mindennapos döntés, hogy Istent fogjuk dicsőíteni mindenben, amit mondunk és teszünk. Pál apostol feltette a nagy kérdést: elválaszthat-e bármi is bennünket a Krisztus Jézus szeretetétől? Mi van akkor, amikor rossz dolgok történnek velünk, törődik-e velünk olyankor is az Isten? Szeret, amikor éppen félünk, rettegünk? Velünk van akkor is, amikor veszély ólálkodik körülöttünk? Lehet-e olyan helyzet,  amikor már nem szeret bennünket? Ezek a nagy kérdések. Lehet, hogy ezen a héten egy szerettünk sírja mellett kell állnunk, akit még nem voltunk készek elengedni. De: „Elválaszthat-e bármi Krisztus szeretetétől?” Nem. Semmi sem. Az Apostol így biztosít minket: „meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róma 8:38–39). Figyeljünk a jelekre, amelyek ma is körülvesznek bennünket. Ezek a jelek megtörténnek a természetben, a társadalomban, a gyülekezetben, a családban és az egyes ember életében. Ma is vannak csodák, ha még annyira nem is vesszük észre azokat. Már az is nagy csoda, hogy kegyelmes hozzánk az Isten, bűneink ellenére sem veszített el minket. Azért, mert Egyetlen Urunk minden körülmény közepedte szeret minket.

A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? (Róm 8,30-32)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon gondoskodsz rólunk.

Ámen