vx
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)
Isten olyan átlagos dolgozó embereket használ, akiknek családi kötelezettségeik vannak, és meglehetősen elfoglalt életet élnek. A Biblia azt mondja: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Tegyük hát életünket az Ő kezébe, és figyeljük mire képes vele: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim 1,9). Isten mindannyiunknak adott valamilyen ajándékot, ezért: „ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Pét 4,10). Krisztus Jézus pedig azt mondta: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet… tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek leszek mindig…” (Mt 28,20). A Biblia tele van olyan emberekkel, akik talentumaikat arra használták, hogy áldássá legyenek mások számára: kőművesek, hajóépítők, tanítók, földművesek, halászok, pásztorok stb. „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is” (Róm 12,6). A zsoltáros ezt írja: „Istenhez kiáltok… aki véghez viszi velem tervezett célját” (Zsolt 57,3) ezért mádkozzunk, és kérjük az Isten útmutatását szolgálatunkhoz. Vegyük számba erősségeinket és gyengéinket, és mihelyst rájövünk, hogy mi az Istentől kapott célunk, építsük aköré az életünket. Ezt nehéz megtenni, ha magunkban a tökéletességet keressük, míg másokban csupán csak a hibáikra összpontosítunk. A Biblia azt mondja: „A szeretet… nem rója fel a rosszat” (1Kor 13,4). Keressük hát mindannyiónkban a legjobbat.
Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. (Ef 2,18-22)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon velünk vagy.
Ámen
