veteranus
Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. (Lk 9,56)
A hajdani tanítványok hozzáállásával is már voltak gondok, amikor ahelyett, hogy hittek volna abban, hogy Krisztus Jézus jól tudja lakatni a sokaságot azt mondták: „küldjük haza a tömeget” (ld. Lukács ev. 9,12). Ma is szeretnénk több munkatársat és támogatót "fogni" az egyháznak, de nem akarunk arra időt fordítani, hogy az egyes emberek személyes szükségeit betöltsük. Mindig megközelíthetőnek, elérhetőnek és biztatónak kell lennünk, fenn kell tartani a személyes kontaktust. Az igaz, hogy nem tudunk egyedül szolgálni minden beteg, minden lelkileg megkínzott ember felé, de nem hagyhatunk minden szolgálatot a lelkészekre sem. A lelkészeknek az igehirdetésekre és bibliatanulmányozásokra való felkészülésre fordított minőségi időnek kell elsődleges fontosságúnak lennie az életükben. Jézus Krisztus azonban nem olyan főpapunk, „aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken…” (Zsidók 4:15), mert Ő ott járt az emberek között. Isten csak akkor tud használni bennünket, egyéb szolgálattévőket az emberek szükségeinek betöltésére, ha kapcsolatban vagyunk velük. Nem szabad csak önmagunkkal törödnünk, ezért az sem számít, milyen gyakran áld meg Isten és válaszol az imádságainkra, ha mi mégis újra megadjuk magunkat a félelemnek. Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy szálljanak csónakba! A hit nem mentesít az élet viharaitól, hanem felkészít arra, hogy kiállhassuk azokat félelem nélkül. Amikor Isten akaratában járunk, semmilyen vihar nem tud elsüllyeszteni bennünket. Jézus már azelőtt tudta, hogy vihar közeledik, hogy a tanítványok beszálltak volna a csónakba. Hogy miért tette ki őket mégis annak? Azért, hogy felkészítse a tanítványokat a jövőre, arra az időszakra, amikor nem lesz fizikailag velük, nekik pedig üldöztetéssel, bebörtönzéssel, sőt a mártírhallállal kell szembenézniük. De ne féljünk, velünk van most is az Egyetlen Urunk, így át fogunk jutni az életünk megpróbáltatásain. Ne feledjük, hogy Velünk az Isten.
Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt 1,21-23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
