veteranus
Mondá néki Jézus: Feltámad a te testvéred. (Jn 11,23)
Ma is vannak halálos betegségek, de tudhatjuk, hogy a befejezés mindig Krisztus Jézus hatásköre. Engedi azt is, hogy meghaljon a beteg, de engedi azt is, hogy meggyógyuljon. Ma is vannak "kis" csodák, és vannak "nagy" csodák. A csoda az, ami nem tudomány eredményeire támaszkodik, ami enged ugyan a tudománynak, de annál sokkal többet bizonyít. Lázár esetében ez úgy történt, hogy Jézus bemutatta, érthetővé tette, hogy Ő az ura a halálnak is. Azt, amit mi visszavonhatatlannak tartunk, az az Istennél nem úgy van. A halál bekövetkezik, de ezzel semminek sincs vége. Krisztus Jézus mondja Lázár sírjánál: meghalt. De ez nem több annál, mintha azt mondaná: Lázár egy időre eltűnt előletek. Az, akit szerettek, elutazott, de nemsokára visszaérkezik. Az, akit szerettünk, meghalt ugyan, de Krisztusban feltámad. Hisszük-e ezt? Sem földi hajlékaink, sem a testünk nincs korlátlan időkre szóló garancialevéllel ellátva. Ezek is ráirányíthatják figyelmünket a jövendővárás felé, hogy a földi létünk két kézzel való markolása, az ahhoz való ragaszkodás helyett tudjunk és akarjuk Istennek lehetőséget adni arra is, hogy a jövendőre nézve naponként tudjon új reménységet adni szívünkbe. Itt létünk alatt mindig készen kell lennünk Isten kezéből valami új folytatásra, a jelenben görcsösen markolt értékeink elengedésére, és valami sokkal teljesebb, tisztább elfogadására. Egyetlen Urunk gondviselése nem csupán földi életünk szűk keretei között vezérel, oltalmaz bennünket. Sokkal tágabb perspektívát rajzol elénk, amikor betekintést enged a mennyekben ránk váró szépségekbe.
Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj,
E földi pusztaságban megállni nagy veszély.
Hát merítsünk erőt A menny felé sietni,
Nem állva meg pihenni A boldog cél előtt.
A keskeny útra térünk, ne rettentsen meg az;
Ki elhívott, vezérünk, tudjuk, hogy hű s igaz.
Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva,
Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.
Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős;
Hordjuk, emeljük önként, kin gyöngesége győz.
Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni,
A bajt vállunkra venni E földi élten át.
Elmúlik nemsokára a földi vándorút,
És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut.
Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek,
S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy dolgom van itt.
Ámen
