veteranus
... meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala. (ApCsel 4,13)
Az bizonyságtétel, hogy eljárunk templomba, az az üzenete, hogy van annyi közünk az Istenhez, hogy vasárnap, az Úr napján felkerekedünk és templomba megyünk. Minél többször, minél gyakrabban tesszük ezt, annál inkább bizonyságtétel. De egy keresztelő, egy esküvő is bizonyságtétel lehet. Az igen népszerű közösségi oldalakon meg merünk osztani olyan írásokat, gondolatokat, melyekből egyértelműen kiderül, hogy az Úrhoz tartozunk? Vagy kellemetlennek érezzük, mondván mit szólnak majd mások mindehhez? Isten gyermekei vasárnap nem dolgoznak, és nem dolgoztatnak, mert az Úrral való közösségüket igyekszenek megélni. Mi mi módon teszünk bizonyságot az Úrhoz tartozásról? Péter és János bizonyságtételének következménye a börtön volt, mégis vállalták. Bennünket nem fenyeget börtön, mégis hányszor megtagadjuk Krisztus Jézust. Isten gyermekeinek az egész élete bizonyságtétel kell legyen. Ahogyan gyermeket nevelünk, ahogyan dolgozunk, beosztjuk a pénzünket, ahogyan embertársainkhoz viszonyulunk. Ezen dolgaink által valaki vagy közel kerül az Úrhoz, vagy jelentősen távolabb kerül Őtőle. Kinek, mikor és hol tehetünk bizonyságot a hitünkről? Erre az a legegyszerűbb válasz, hogy bárkinek, bármikor és bárhol. Elsősorban a család a legfontosabb terep a bizonyságtételre. Ez a legnehezebb, mert ők ismernek a legjobban, ám a nagy kérdés, hogy hiteles hívő emberek vagyunk-e a szemükben? Hiszen nem lehet kisebb célunk, mint az, amit Józsué elmondott: Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk. Persze, mindenki más felé is küldetésünk van. A barátaink, a szomszédaink, a munkatársaink, az ismerőseink felé is. Örömmondó békekövetek lehetünk, akik ismerik és hirdetik a Szabadító Jézus közénk jövetelének számtalan áldását. Egyetlen Urunkról bizonyságot tenni nem csak azok tudnak, akiknek egyetemi diploma van a zsebükben, mert ez nem ettől függ. A bizonyságtétel nem iskolai végzettség kérdése, hanem az Úrral való kapcsolatunk mutatója. Ha szoros kapcsolatban vagyunk az Úrral, ezt el tudjuk mondani másoknak is, ha kevésbé, akkor nehezen beszélünk erről. Csak azt tudjuk megosztani másokkal, ami bennünk van, ami nincs bennünk, azt nem tudjuk átadni senkinek. Mikor beszéltünk utoljára Jézusról?
Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben. Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé. És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. (ApCsel 4,10-12)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megtartattam.
Ámen
