veteranus
Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. (Róm 10,12)
Nem vagyunk egyformák; másként nézünk ki, másként viselkedünk, másként öltözködünk, más az ízlésünk, a hobbink, különböző munkakörökben dolgozunk. De van egy dolog, ami közös bennünk. A szenvedés egyetemes érvényű. A könnyek egyformák a zsidók, muzulmánok, keresztyének, fehérek, feketék, sárgák, gyerekek, felnőttek és idősek szemében. Amikor az élet megsebez bennünket, vagy az álmaink szertefoszlanak, gyötrelmünket különböző módon fejezzük ki. Mindannyian ismerjük a fájdalmat, a bánatot, a betegséget, természeti katasztrófákat, megpróbáltatásokat és szenvedéseket. Az Isten szeretete viszont mindnyájunkat arra hív el, hogy túllássunk körülményeiken, a mennyei elhívatásukra tekintvén. Vannak emberek, akik ösztönösen tudják, mit mondjanak, amivel bátoríthatnak másokat, amikor azok nehéz időkön mennek át. Könnyen elfelejtjük, miért mentett meg Isten, mire hívott el, hogyan kellene élnünk. Ezért emlékeztetőt kapunk a mennyből: „A szeretet ne legyen képmutató. ... Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. ... Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,9-21). A Szentírás nagy alakjai nem azért voltak nagyszerű emberek, amit megszereztek, hanem azért, mert odaadták magukat másoknak. Odaadták magukat olyan célokra, amelyek túlélték őket. Az álmuk az volt, hogy olyat tegyenek, amivel mások javát szolgálják. Az emberiségnek csupán elenyésző része képes olyan nagyot álmodni, ami valóban nagy hatással van a világra, és kevesen vannak olyanok, akik hajlandóak is mindent feladni azért, hogy ez az álom valóra váljon. Álmaik túlélik őket, mivel ők másokért éltek. A legnagyobb örömet és beteljesedést pedig ebben lehet megtalálni, nem abban, ha csupán önmagunknak élünk. A mi életünkben is vannak "mások", akikért érdemes élni: ilyenek a gyerekeink, az unokáink, a családunk... De a megváltott ember életében mindent, és mindenkit megelőz Egyetlen Urunk, a Krisztus Jézus.
1. Kérdés: Mi a te egyetlenegy vigasztalásod életedben és halálodban?
Felelet: Az, hogy mind testemmel, mind lelkemmel, életemben is, meg halálomban is nem a magamé vagyok, hanem az én hűséges Idvezítőmnek, a Jézus Krisztusnak a tulajdona. Aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen megfizetett. És engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított. És úgy megőriz, hogy egyetlen hajszál sem eshetik le fejemről mennyei Atyám akarata nélkül. Sőt minden dolognak is idvességemet kell szolgálni. Ezért biztosít engem Szent Lelkével az örökélet felől. És szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután Őneki éljek. (Heidelbergi káté)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
