veteranus
Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem. (Zsolt 40,18)
Értékeinktől néha elsodródunk, amíg arra ébredünk, hogy olyan helyre kerültünk, ahová nem akartunk eljutni. A sátán nagyon ravasz, elaltatja figyelmünket, és azt gondolhatjuk, mindent kézben tartunk. De ne feledjük, az Isten Igéje a mi világítótornyunk. Dávid azt mondta: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsolt 40,9). Dávid érzelmeit annyira kiélezte a Szentírás, hogy az életének részévé vált. Isten Igéjének nekünk is bele kell ivódnia az életünkbe, ha azt akarjuk tenni, ami helyes. Ilyenkor Isten akaratát tesszük. Egyetlen Urunk átlag embereket használ tervei megvalósításához: átlagos dolgozó embereket, akiknek családi kötelezettségeik, talán még hiteleik is vannak, és meglehetősen elfoglalt életet élnek. A Biblia azt mondja: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Mi Isten választott eszközei vagyunk, tegyük hát életünket az Isten tenyerébe: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim 1,9). Isten mindannyiunknak adott valamilyen ajándékot: ... hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére... (Ef 4,11). Ezért mondja Krisztus Jézus: ... tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 8,19-20). Életünknek immáron célja van, még az olyan napokon is, amikor teljesen alkalmatlannak érezzük magunkat. Ha azt akarjuk, hogy Isten használjon bennünket, támogasson földi utunkon, akkor nem tehetjük meg, hogy csupán az életünk egy töredékét adjuk át Neki. El kell kötelezni magunkat arra, hogy az Ő akaratát cselekszük. A mennyben csak azok a kincsek gyűlnek, amikről itt lemondunk. Amikor Isten az időnket, vagy a tehetségünket kéri, emlékezzünk arra, hogy Krisztus Jézus mit adott fel értünk...
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. ... Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen! (Mk 16,15-20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
