veteranus

Bennünk pedig Krisztus értelme van. (1Kor 2,16)

Pál apostol írja a testünkről: Szánjátok azért oda testeteket égő és szent áldozatul, ami tetszik az Istennek! Ez azt jelenti, hogy Isten úgy és azok között  tud munkálkodni, akik kellő odaszánással vannak az Ő munkáját illetően. Ahogyan Krisztus Jézus odaszánta magát és életét adta övéiért, úgy ad példát nekünk ahhoz, hogy mi is így cselekedjünk. Amíg valakinek nem ilyen a gondolkodása, az emberi értelem fog működni az életében. Nem volt  tökéletes gyülekezet a korintusi, de látásukat az Úr akként korrigálta, hogy újra azt lássák hatalmasnak, Aki őket új életre hívta el. Így lássuk  mi  is, hogy Isten kegyelméből meghívottak vagyunk az Ő országára, és arra a szolgálatra, ami által munkatársaivá válhatunk mi is Istennek. Ha valaki arra kérne bennünket, hogy jellemezzük magunkat, mit mondanánk? Ha tehetnénk, miben változnánk? Az öntelt ember azt tartja magáról: így vagyok jó, ahogy vagyok. De ne legyünk ilyenek! Krisztus gyermeke soha ne legyen önmagával eltelve. Az ember jelleme nem rövid időn belül alakul ki, egy hosszabb folyamat eredménye az, amilyenek vagyunk, vagy éppen lehetünk. Legyünk szilárdak, rendíthetetlenek, olyanok, akik az Úr munkájában buzgólkodnak. Mert van, aki a bűnben, a rosszban kitartó. Nem ez a feladatunk, hanem az, hogy az Úr munkájában legyünk kitartóak. Nézzünk az Egyetlen Urunkra és azt végezzük el, amit nekünk szán, amit ránk bíz az Úr. Jézus Krisztus tanítványai legyenek hitükben, az Úrért végzett fáradozásaikban rendíthetetlen emberek. Hajlamosak vagyunk azonban az elcsüggedésre, megfáradunk, ellankadunk. Tudjuk azt is, hogy még a legkiválóbbak is megbotlanak. Másfelől a világ sokféle módon próbál bennünket elvonni az Úr ügyében való munkálkodásunktól. Kísértések érnek bennünket naponta, nem ritkán a szenvedés, az élet mélységei is megpróbálnak lélekben egyre messzebb vinni az Istentől. De minél mélyebben vagyunk, annál jobban szükségünk van Istenre. Mert ha a nyomorúságainkban nem Istenre építünk, akkor továbbra is homokra, mulandóra, idővel összeborulóra építünk, ahelyett, hogy Krisztus Jézusra, az egyetlen szilárd alapra építenénk.

Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. ... Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül. ... Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. (1Kor 3,9-17)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode