veteranus
...maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. (Róm 8,21)
A növekedés legnagyobb mértéke nem érhető el nagy nehézségek nélkül. A viszontagságaink azonban nem vezetnek automatikusan növekedéshez. A végeredmény nagyban függ attól, hogyan reagálunk rá. A világ mindenkit megpróbál megtörni, de a megtört emberek épp azon a területen a legerősebbek, ahol megtörtek. Itt van példaként József, akit elárultak testvérei, akit hamisan vádoltak nemi erőszakkal, és igazságtalanul börtönbe került, de ő visszatekintve ezt mondta: „… Isten terve jóra fordította azt…” (1Móz 50,20). A növekedés kulcsa az, hogy meglássuk mindenben az Istent, közelebb kerüljünk hozzá, bízzunk Őbenne. Amikor pedig nem értjük a helyzetet, akkor kell tudatában lennünk annak, hogy Egyetlen Urunk mindig a mi érdekünket tartja szem előtt. Amikor Isten elhívta Pál apostolt szolgálatra, ezt mondta: „… meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért” (ApCsel 9,16). A nehéz idők azonban nem érték el azt, hogy az apostol kételkedjen Istenben. A nehéz helyzetekre ezt mondta: „mindezekkel szemben diadalmaskodunk Krisztus által, aki szeret minket” (Róm 8,37). A nehézségek is így mutatják meg, hogy mi van bennünk. Isten a megpróbáltatásokat is arra használja fel, hogy közelebb vonjon magához, hogy nehézségeink kitartást, jellemet és reményt munkáljanak ki a lelkünkben. Pál apostol mondta: Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor 12,10) Valamilyen betegség, testi fogyaték gyengítette az apostolt és hátráltatta abban, hogy a munkáját teljes erőbedobással végezhesse. Azért akart a betegségtől szabadulni, hogy még többeket elérjen Krisztus Jézus számára. De Isten nem vette el betegségét, nem adott gyógyulást neki. Valami mást, valami többet adott neki a gyógyulás helyett: az Ő kegyelmét. Pál apostolnak elég volt az Isten kegyelme. Vajon nekünk is elég?
Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak. Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róm 8,28-31)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Tebenned mindenre van erőm.
Ámen