veteranus
Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit. (Gal 5,6)
Életünk gyermeki szakaszában még minden befolyás nélkül szemléljük a világot. Rácsodálkozunk a körülöttünk lévőkre, tárgyakra, emberekre. Később, ahogy telnek-múlnak az évek, sokféle tanítással találkozhatunk. Figyelmeztetnek bennünket, mit szabad szeretni, nézni, hallani, csinálni, és mit nem. Ki kell alakítani magunkban egy biztos pontot, ahonnan kiindulunk, és ahova mindig visszatérhetünk. Ez az origo számunkra Jézus Krisztus. Felgyorsult világunkban elrohanunk egymás mellett, nem vesszük észre a rászorulókat. Pedig vannak testi, lelki szegények, szükséget szenvedők körülöttünk. Tudunk irgalmas kézzel minden előítélet nélkül adni? Megtaláljuk-e a módját az adakozásnak? Persze nem mindig könnyű rájönni arra, hogy kik a valóban rászorulók. Sokan csak hangosan sajnáltatják magukat és követelőznek, életerős fiatalemberek a hipermarketek előtt kéregetnek pusztán azért, mert a "pénzkeresetnek" ez a legkönnyebbike. Mások titkolják szegénységüket, mert szégyellik. Nem panaszkodnak, ha betegek, vagy problémáik vannak, mert nem akarnak „gondot okozni” szeretteiknek. Szakítunk-e időt arra, hogy rokont, barátot, ismerőst kórházban vagy otthon meglátogassunk, meghallgassunk vagy egyszerüen érdeklődünk hogyléte felől? Felajánljuk-e segítségünket? Sok probléma van körülöttünk és sokszor minden fontosabb, mint a rászoruló embertársunk. Járjunk inkább nyitott szemmel, nyitott szívvel a világban. Segítsük szóval, tettel a bajba jutottakat. Lássuk meg rászoruló embertársunkban a Krisztus Jézust.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. (Mt 25,35-40)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
