veteranus
És nem mondta azt az Úr, hogy az Izráel nevét eltörli az ég alól; annakokáért megszabadította őket... (2Kir 14,27)
Krisztus Jézus lehetőséget biztosított arra, hogy kötést találjunk a földi élet és a mennyei világ között. A mi kapcsolatot biztosító segítőnk az Ő Szentlelke. Rövidre vagy hosszúra szabott földi menetelésünk közben, annak bármelyik állomásán utolérhet minket a "csak úgy" állapot. Abban a pillanatban álljunk meg, és forduljunk a segítőnkhöz. Vele együtt nézzünk körül, mert valahol elhagytuk az Istent! Nem követtük Őt vagy eltévesztettük szem elől, előre mentünk és lehagytuk. Álljunk meg, vagy ha lemaradtunk Egyetlen Urunk megvár bennünket. Emlékezzünk Mózes történetére: Isten elkészíttette a szentség helyét, de nem vett lakozást népe között keményszívűsége miatt. A kijelentés sátra a táboron kívül került felállításra. Azonban megengedi a népnek, hogy Mózesen keresztül, ő által tanácsát, útmutatását keressék. Mózes azt mondja: "Uram, ez a nép mégis csak a Tied!” Mit csináljunk nélküled? Ha te nem jössz velünk, mi hová menjünk? Ma is érthetőek és átérezhetőek Mózes szavai: „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!” Mert az Isten nélkül értéktelenné válik minden. Nincs veszélyben az ígéret földje, az Úr megmondta, hogy teljesíti az ígéretét, de Mózes tudta: Isten nélkül, miden hiábavalóvá válik. Isten nélkül értelmetlenné válik a mi életünk is. Mózes szavai legyenek a mi szavaink is. Így legyen minden koron és maradjon velünk az Isten, kérjük ezt mi is imáinkban.
Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, a mely e földnek színén van. Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged. És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek. Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén. És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára. (2Móz 33,16-21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
