veteranus
Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. (Mt 11,26)
Nagyon vészterhes események sokasága áraszt el minket naponta. Ismétlődő kényszerhelyzetek határozzák meg életünket. Mindig keresünk valamit, vagy valakit. Elfáradunk a munkában, a figyelésben, a tanulásban. De hajt némelyeket a becsvágy, a kapzsiság, a gyönyörhajhászás... A mi Urunk Jézus Krisztus mindezek bilincseitől meg akar szabadítani bennünket, és nyugalmat kínál nekünk. Összetörve, megfáradva, terheket hordozva, vajon meghalljuk-e Krisztus szavát, Aki megáll mellettünk és ezt mondja: „jöjjetek énhozzám mindnyájan, …és én megnyugvást adok néktek”? Akik meghallják szavát és engednek Neki, nyugodalmat találnak Őbenne. Akik pedig még nem ismerik Őt és nem fogadták el Megváltójuknak, mihelyst Hozzá mennek, rögvest megnyugvást kapnak. Ajándék ez ma, ebben a megterhelt földi világban. Nem kölcsönbe kapjuk, amit vissza kellene adni, nem kell megvásárolnunk sem, ami anyagi áldozattal járna: hasznos ajándék ez. Ha Egyetlen Urunk elé járulunk, bűneinket, félelmeinket, gondjainkat, lelkiismeretfurdalásunkat leveszi rólunk. Azért hordozta el a golgotai kereszten bűneink nyomasztó terhét, hogy nekünk ne kelljen többé hordozni azt. Ő lett a nagy teherhordozó, hogy mindazoknak, akik súlyos terheket hordoznak, ne kelljen tovább görnyedni a súly alatt. Hisszük-e azt, hogy Jézus Krisztus nyugalmat ad? Adjunk fel minden más reménységet, gondoljunk Őrá, higgyük el, amit Isten Őróla mond és bízzuk az életünket mindenben csakis Őreá. Krisztus Jézus ma is hív bennünket. Ha Hozzá jövünk, felemelő lesz az a nyugalom, amit Tőle kaphatunk, biztos pont, szent és örökké tartó. Olyan lesz, mint kánikulában az üdítő forrásvíz. Nem hagyja el az Úr a Benne bízókat, bennünket sem hagy el sohasem. Krisztus Jézus nem csak a gondjainknál nagyobb, hanem Ő mindennél, még a halálnál is nagyobb Úr. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. A Jézust értünk küldő Atyába és ebbe az értünk meghalt és ma is élő Jézusba vetett hit lehet minden körülmény között minden nyugtalanság, sőt, a halál „ellenszere” is.
Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Mt 11,27-30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon Eléd állhatok.
Ámen
