veteranus
Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál. (Jób 42,2)
Isten a fájdalmakkal is tanít bennünket. Akár testiek azok, akár a lelkünkben szenvedjük el. Isten mindegyiken keresztül ugyanazt kívánja megértetni velünk: az Ő szerető-fegyelmező kezében vagyunk. Többek vagyunk annál, mint amit a puszta létünkkel megélhetünk. Többek annál, amit megkeresztelt, konfirmált, templomba járó hívekként teszünk. Jób akkor jutott az Istenbe vetett bizalom csúcsára, amikor ki tudta mondani: „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.” Isten mindent kijelentett Jézus Krisztusban. Naponta nyomás nehezedik ránk, naponta nézünk szembe olyan helyzetekkel, vagy emberekkel, amikor azt érezhetjük, hogy súlya van mindannak, amit mondunk, vagy teszünk. Nyomás, elsősorban nagy lelki nyomás alatt éljük meg napjainkat, és a körülményeink próbára tesznek bennünket. Próbára teszik az erőnket, a tűrőképességünket, a kitartásunkat, és sokszor a hitünket is. Annak idején Jób is terheket cipelt a vállán, komoly próbákat kellett kiállnia. Nem mindig tudhatjuk, hogy miért van nagy nyomás rajtunk, de ha Istennek az lenne a terve, hogy tudjunk ezekről, akkor tisztában lennénk vele. Jób megpróbáltatásai közepette egyedül a hitéből merített erőt, mert hit nélkül nem megy, nem lehet felállni a nehézségekből. Hit nélkül csak összeomlás, és lelki gyengeség van a terhek súlya alatt. Mert egy igazi, hívő lélek nem a körülményeken, nem a terheken tájékozódik, hanem egyedül a Krisztus Jézusba az Egyetlen Úrba kapaszkodik szüntelenül, minden körülmények között.
A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! (Zsolt 130,1-7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megszabadítottál.
Ámen
