veteranus
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. (Lk 19,10)
Krisztus Jézus azoknak kínál üdvösséget, akiket az emberek talán ilyen-olyan bélyeget sütnek, Ő viszont azt mondja, én éppen értük jöttem. Hogy megkeressem és megtartsam a bűnöst, az elveszettet. A Megváltó szemében nem az illedelmes, az emberi mércék szerint uniformizált viselkedés az, ami üdvösségünk feltétele. A bibliai Zákeus például semmilyen szempontból nem felelt meg az emberi környezet elvárásainak. Fővámszedő volt, amit ma úgy írhatnánk körül, hogy "kétes tisztasággal tett szert" vagyonára. Meg is kapja az emberektől a magáét, az emberi véleményt: mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: bűnös embernél szállt meg…! Jézus mégis őt szólítja meg, őt hívja le a fügefa tetejéről. Majd az ő házához tér be, neki mondja az üdvözítő örömhírt: ma lett üdvössége ennek a háznak! Ez pedig mindannyiunk felmentése, kegyelmi öröme, hogy Jézus nem emberi szemmel néz bennünket. Tökéletlenek vagyunk mindannyian, ilyen-olyan hibákkal, hiányosságokkal, bűnökkel terheltek. Nincs különbség ember és ember között: tökéletlenek vagyunk mindannyian. Éppen ezért szorulunk rá kivétel nélkül Krisztus szabadító kegyelmére, Ő pedig személyválogatás nélkül hív el bennünket országának örömébe. Tanulhatunk tőle feltétel nélküli szeretetet, a hűségben való megállást, az élet szentségét és tanulthatunk tőle az engedelmesség jutalmáról. Hogy az ember a digitális világban a telefon kijelzőjéről tudjon felpillantani, tudja meglátni a másik embert, a segítségre szorulót, az elesettet. Hogy ne csak nézzen, de lásson is. Hogy ne csak a pénz, a mammon hajszolásával töltse minden idejét, hanem lássa az égnek magasságát, lássa az élete felett uralkodó teremtő és megváltó Istent. Meglássa a teremtett világ szépségét, és mögötte a gondviselő Isten kegyelmét. Nem pusztán a köznyelv általi „gyermeki ártatlanságról" van szó, de különböző életkorunkból adódóan "látáskorrekcióra" talán már mi is rászorulnánk. Ha a mennyek országának kérdésére azt mondjuk, hogy ez nem lényegi téma, akkor ugyanolyan buták és vakok vagyunk, mint némely világi, magát hatalmasságnak képzelő, de valójában csupán frusztrált ember. Márpedig ez a látás előbb vagy utóbb, de megszégyenít. Ha utóbb, azt már az üdvösségünk bánja.
És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni: És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván. (Lk 19,45-48)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen