veteranus
Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok. (1Tess 4,11)
Ahhoz, hogy helyes irányba tartson az életünk, tudnunk kell, hogy merre szeretnénk menni. Vannak-e egyáltalán célok az életünkben, hiszen sajnos sok ember éli úgy az életét, hogy napról napra telik-múlik az élete, de nem igazán vannak konkrét, megfogalmazott, komoly céljaik. Márpedig az Úr Isten azt szeretné, hogyha lennének rövid-, közép- és hosszú távú céljaink is. A célunk az örök élet, az üdvösség? Akkor nem nélkülözhetjük a csendet, az Úr előtti imádságos csendességet naponta. Aki ezt megteszi, annak az élete mássá lesz, mint azoké, akiknek semmi köze nincs az Úrhoz. Aki keresi az Úrral eltölthető áldott csendességeket, annak mások által is jól látható változások állnak be az életében. Isten gyermekeinek különböznie kell azoktól, akik még nem ismerik az Urat. Ha nem különbözik az életünk azokétól, akik lélekben távol vannak az Úrtól, akkor ez azt jelenti, hogy mi sem vagyunk közel az Úrhoz, mi sem ismerjük Őt igazán. Hiszen az Isten előtti csendes élet Istennek tetszését, akaratát kereső engedelmes élet is egyben. Azt végezzük, amire Egyetlen Urunk elhívott bennünket? Vagy csak a másokét kritizáljuk? Törődj a magad dolgával! – szokták mondani, ha valaki beleszól a máséba. Mert az mindig könnyebb, a más dolgát kritizálni, abban észrevenni a hibát. De törődünk-e annyira a saját dolgainkkal, hogy az az Istent dicsőíti? Mert ez lényeges Isten gyermekeinek az életében, hogy úgy tegyük a dolgunkat, hogy az is az Istent dicsőítse. Tudnunk kell továbbá, hogy mi a dolgunk. Otthon, a munkahelyen, a gyülekezetben is. Van, amit ránk bíz az Úr, és azt nekünk kell elvégezni. Könnyebb ráhelyezni valaki másra a feladatot, a felelősséget, de Isten bennünket akar használni. Azt, akik vagyunk, amilyennek Ő teremtett. Tudja, hogy mit akar elvégezni általunk, de vajon mi is tisztában vagyunk ezzel? Bizonyára van, aki azt mondja, hogy most vagyok benne egy nagy-nagy nyomorúságban. Más talán úgy érzi, hogy nem is olyan régen volt valami, ami a mélységbe taszította. Ismét más még mindig az emlékeiben él, mert nem jut eszébe új teendő. Lehet azt mondani, vagy gondolni, hogy egy váratlan betegség, egy gyász, egy csalódás, egy rossz döntés a helyzetünk okozója. De mi a reakciónk? Isten gyermekeinek is vannak nehéz helyzetek az életükben. Olyanok, melyek borítanak majdnem mindent. De az Isten országa ott van, ahol Krisztus Jézus úrrá lett az emberi életek fölött. Reménységünk szerint nagyon sok ember életében ezen a hatalmas világon. Egészen addig nem teljesedik ki az Isten országa számunkra, amíg mindezek a mi életünkben meg nem valósulnak. A hívő ember reakciója az, hogy mindezeket az Úr elé viszi. Mert ez az egyetlen igazán helyes reakció.
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. (Zsolt 103,2-6)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy van dolgom.
Ámen
