veteranus
... bűneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt. (Ézs 3,10)
Az utóbbi időkben megtapasztalhattunk minden természeti csapást: az aszályt, amely nem csak Magyarországot sújtja, de az özönvízszerű esőzéseket is, épp most lábalunk ki a dunai árvízből. A szomszédunkban véres területszerző háború dúl, nem csoda, ha a végidőkre gondolunk ilyen környezetben. Még az is felmerül, hogy nem felelőtlenség-e gyermeket szülni egy ilyen világra? Ezek ellenére az élet megy tovább, de az elaljasodás egyre nagyobb méreteket ölt. A lelki elsüllyedés legmegdöbbentőbb bizonyítéka az, amikor az emberek között a bűn dicsekedés tárgyává lesz. Ahelyett, hogy szégyenkeznének bűneik miatt, inkább kérkednek azokkal. A bibliai Sodoma azért érett meg a pusztulásra, mert Isten tíz igazat sem talált a városban. Az emberek életén eláradt a bűn, és nem szégyelltek a legborzalmasabb bűnökkel is dicsekedni. De ma is így van ez, a saját társaságukban némelyek egyenesen dicsekszenek a bűneinkkel. Ugye emlékszünk erre: egy mai miniszter hajdani polgármesterként a városi közgyűlésen arról beszélt, hogy "akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér"; és hányszor kigúnyolják, megsemmisítik azt, aki a társadalomban megpróbálja felvenni a harcot a bűnnel szemben. Van a romlásnak egy olyan foka, amikor már nem lehet segíteni. Ha egy csomó rohadt narancs közzé beteszünk egy egészségeset, akkor előbb utóbb az is megromlik. Isten nem hagyhatta Lótot Sodomában, mert az a város annyira megromlott, hogy többé nem lehetett segíteni rajta, sőt Lótot is magával ragadta volna a romlásba. Amikor pedig a romlás és a bűn teljesen elárad, Isten az övéit kiragadja, mint ahogy megmentette Noét és családját, vagy, ahogy Lótot kimentette Sodomából. Ez az isteni megmentő szeretet legcsodálatosabban Krisztus Jézusban nyilvánult meg, aki azért jött a világra, hogy megkeresse, és megtartsa ami elveszett. Gondoljuk csak végig, hogy mi mivel szoktunk dicsekedni mások előtt. Vizsgáljuk meg, hogy azok társaságok, amikben mozgunk előre viszik-e a (hit)életünket? Mivel mi már megmentettek vagyunk a Krisztusban, ezért nekünk mindig Egyetlen Urunkkal, és az Istenben kell dicsekednünk. Ha pedig valóban a végidőket éljük, – amit persze nem tudhatunk – az még inkább kell, hogy sarkalljon bennünket az Evangélium hirdetésére. Amíg még megtehetjük...
Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. (Mt 24,23-31)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te gondoskodsz rólunk.
Ámen
