veteranus
Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti, arczátlan nemzet, Mielőtt szűlne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! (Zof 2,1-2)
Sokszor rosszul érezzük magunkat, minden olyan bizonytalanná válik, nem úgy mennek a hétköznapok, ahogy szeretnénk, és hangzik a felszólítás: Szedd össze magad! Aztán persze megpróbáljuk összeszedni magunkat, és még jobban akarjuk végezni a dolgunkat. Egy kapzsisággal, anyagiassággal, hazugságokkal megfertőzött világban élünk. De semmi mást ne fogadjunk meg, csak amit az Isten ad elénk. Van olyan helyzet, amikor az ember külső erők hatására szétesik. Betegség, depresszió, gyász, amelyekben nagyon nehéz ennek a felszólításnak engedelmeskedni. Azt mondani egy depresszióval küzdő embernek: szedd össze magad, hagyd már ezt a nyavalygást, nagyon helytelen. A depresszióval küszködő még jobban elkeseredik, fokozódik a bűntudata, önbecsülése tovább csökken. Mai Igénkben ez a felszólítás az Istentől halljuk és ez azt mutatja, hogy tart még a kegyelmi idő. Mindig, még a legnagyobb bűn jelenlétében is kirajzolódik az Isten kegyelme. Van kivárás, van kegyelmi idő, az Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem, hogy megtérjen. Ezért mondja azt Isten: szedd össze magad! Szétesünk, mert nem tudjuk, anyagi helyzetünk hogyan rendeződik. Szétesünk, mert az aggodalmaskodás arra visz bennünket, hogy magunk akarjunk mindent kézben tartani. Szétesünk a tudattól, hogy fogy az erőnk, nem tudunk annyit tenni, mint húsz éves korunkban... De szétesünk azért, mert a világi ostoba vezetőink hazugságai fontosabbak számunkra, mint a Biblia szava? Szedd össze magad! De mit jelent ez lelki értelemben? Hívjuk segítségül Krisztus Jézus jól ismert példázatát: a tékozló fiú számára milyen lelki felismerést jelentett az, amit a disznóvályú mellett megértett? Az, hogy az atyja házában mindenkinek, még a cselédnek is sokkal jobb dolga van, mint neki. Széthullott az élete, mert fene nagy szabadosságában nem az atyai életrend szerint élt. Eddig a felismerésig sokan eljutnak ma is. De a tékozló fiúnak fel kellett állnia a disznók vályújától és el kellett indulnia Haza! Azt is ki kellett mondania, hogy vétkeztem az ég ellen és te ellened Atyám! Vegyük észre azt, hogy a mi erőnk magában mit sem ér, hogy nincs más segítség, csak az Isten. Egyetlen Urunk kegyelme ragyog ma is fel fölöttünk. A tékozló fiú történetéből is kitűnik, hogy a bűnbánat indítja el a hazatérés folyamatát. Aki magába száll, aki ki meri mondani: vétkeztem az Egyetlen Úr ellen! – az már elindult az atyai ház, az örök élet felé. A disznók vályújánál is van lejjebb. Vigyázzunk, hogy ne affelé tartsunk, mert az Úr haragja mindenkit utolér!
Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján! ... Ez esik meg rajtok az ő kevélységökért, a miért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen. Rettenetes lesz az Úr ellenök, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és néki hódol majd kiki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete. (Zof 2,3-11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
