veteranus
Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked. (2Móz 25,40)
Csakis az Isten tudja, hogy mire lesz szükségünk a jövőben. Nóénak az özönvíz előtt száz évvel megmondta, hogyan készüljön fel rá. Józsefet hét évvel az éhínség előtt felkészítette arra, hogyan élelmezze Egyiptomot. Mózes több mint egy hónapot töltött Isten jelenlétében az útmutatásra várva. Isten útmutatása nélkül legjobb esetben is csak találgatni tudunk, hogy mit kéne tenni adott helyzetben. De ha nem az Isten adott rá parancsot, mi mégis hozzáfogunk nélküle, akkor egyedül kell megbirkóznunk vele. Ha pedig rosszul kezdünk hozzá, nem fogjuk tudni jól befejezni. Isten elhívottjainak ezt ígérte: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől… és meg is kapja” (Jak 1,5). Amíg olyan emberekre hallgatunk, akiknek a véleménye nem áll összhangban Isten Igéjével és az akaratával, csalódni fogunk. Amikor fontos döntéseket kell meghozni, amelyek meghatározzák a jövőnket, meg kell tudnunk hallani Egyetlen Urunk szavát. A "többség" véleménye értékes lehet a mindennapi élet vagy munka kérdéseiben, de ha az Istentől kapott látásról van szó, mindenekelőtt Isten útmutatására kell hallgatni. Még a legjobb vezetőkkel is előfordul, hogy bizonyos területekre nincs rálátásuk, és szükségük van másokra, akik tájékozottak azon a téren. „Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.” (ApCsel 15:1). Mi lett ennek a téves tanításnak az eredménye? Pál apostol írja: „A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük [a nem zsidó megtértek mellett], amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket” (ApCsel 15,8-9). Nem elég csak olvasni Isten Igéjét, be is kell építenünk a mindennapi életünkbe. Mindenféle dolgokat beszélünk, de sokszor nem teljesen hiszünk abban, amit mondunk, mert nem mutatkozik meg életvitelünkben. Szánjunk hát több időt a Szentírás tanulmányozására! Állítsunk fel új fontossági sorrendet, osszuk be jól az időnket, és a bibliatanulmányozás legyen közte. Legjobb ezzel kezdeni napunknak tevékenységeit. Így a gyakorlatba is át tudjuk ültetni a frissen tanultakat. Egyetlen Urunk útmutatásával a napi terhek is könnyebbé válnak.
... mondá az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez. (Zsid 8,10-13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megigazítottál.
Ámen
