veteranus
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. (Mt 5,6)
A Boldogmondások hegye voltaképpen nem más, mint a bizonyságtételnek a helye, itt mondta el Krisztus Jézus mennyei programját. Azokat a dolgokat, amiket minden olyan embernek tudnia kell, aki elindult Jézussal a keskeny úton. A hívő ember feladata, hogy só, világosság és hegyen épített város legyen a világban. Nincsen más feladatunk, mint hogy ennek engedelmeskedjünk, hogy ehhez szabjuk életünket. Szerte a világban hatalmas tömeg hallgatja Őt ma is. Figyelnünk kell az Ő tanítását. A hívő ember útja mindig arra tart, és ott pihenőt tart, ahol hirdettetik az Ige. Akár Istentiszteletnek hívják, akár bibliaórának vagy bibliaiskolának, mindegy. Csak az biztos, hogy a hívő embernek ezek közül egyet sem lehet elkerülni. Meg kell látnia a gyermekeket, az ifjakat és gondja kell legyen arra, hogy a gyerekek számára hangozzék az Ige a gyermek Istentiszteleten, az ifjak számára az ifjúsági alkalmon. A felnőttek számára a bibliaórákon, a betegeknek a betegágynál, a menekülteknek a menekülttáborokban, utcákon, tereken. Jézusnak szüksége volt arra, hogy az Atya Isten hívja el a szolgálatra, és Szentlelkét árassza ki rá. E nélkül nem indult el a munkára, pedig nem kevés időt várt. Harminc esztendeig maradt csendben. De mikor eljött az Ő ideje, elindult arra az útra, amelyet Isten jelölt ki számára. Ma is sok ember van a világban, aki elmegy hirdetni az Igét, prédikál évtizedeken keresztül anélkül, hogy elhívást kapott volna. Anélkül, hogy betöltötte volna a Szentlélek. Sokan vannak, akik nem tudnak türelemmel, munkálkodva és imádkozva várni arra, amíg Isten elhívja és munkába állítja őket, hanem beállnak maguk az aratásba, az esztergapad mellé, a miniszteri bársonyszékbe küldetés nélkül. Pedig nyilvánvaló, hogy a Megváltó Jézus Krisztus is, mindaddig a názáreti ácsműhelyben dolgozott, míg csak el nem érkezett az isteni hívásának az ideje. Hiába van a világban sok igehirdető, sok munkás, ha csak maguktól álltak munkába, vagy ha emberek állították munkába őket. Könnyű dolog az „észt osztani” egy gyülekezetben, az egyházban. De mennyivel nehezebb beállni a szolgálók közé és végezni azt, amit igazán ránk bízott Egyedüli Urunk. Nem más emberek, nem a saját önfejűségünk, az egónk kielégítése, hanem Mennyei Atyánk.
Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek. (Jak 5,1-6)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
