veteranus
Boldog ember az, a ki bízik benned. (Zsolt 84,13)
Hol van a mi erőforrásunk? Vannak, akik a fiatalságukból merítenek sok erőt, mások a kapcsolataikból, vagy éppen a tekintélyes bankszámlájukból. De ezek mulandó dolgok, éppen ezért ettől többre, biztosabbra van szükségünk. Ezért Isten az ember életének egyetlen, el nem múló erőforrása, Akiből bármikor meríthetünk. Ezt sokan tudjuk is, valljuk is, de a hétköznapi életben megéljük-e? Belőle merítünk-e akkor, amikor megbetegszünk, vagy valaki megbetegszik a szeretteink közül? Belőle merítünk-e, ha gyászolunk? Belőle merítünk-e akkor is erőt a folytatáshoz, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna... Ha anyagi nehézségünk támad, ha gond van a munkahelyünkön? Lehetne még sorolni a földi életünk nyomorúságos helyzeteit, melyekben részünk volt, van, vagy éppen lehet. Inkább arra gondoljunk, hogy tudatosan építsünk az Isten Igéjére, legyen minden gondolatunkban jelen Egyetlen Urunk, a Krisztus Jézus vezetése, ereje, hatalma. Legyünk az Ige szerint boldog emberek, akiknek az Úr az ereje minden esetben. A szentírási alapelveket, amelyek nemzedékeken át útmutatóink voltak, vitatják és aláássák e földi világ hatalmon lévő önimádói és szervilis követői. A Biblia előre figyelmeztetett erre, és azt mondta, hogy vigyázzunk, ámde ne féljünk tőlük. Isten azt mondta a végidők egyházának: „Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni… Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját” (Jel 2,10). Nábót nem volt hajlandó eladni ősei örökségét pénzért: "Nábót így felelt Ahábnak: Az Úr őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!” (1Kir 21,3) Nem adta el azért sem ezt az atyai örökségét, hogy a magas rangban lévők kegyét megnyerje. Ez legyen példa számunkra is. Álljunk rá szilárdan az Isten Igéjére, a gyermekeinket, az unokáinkat a hit karjával öleljük át, és tanítsuk nekik: „… én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15). Így érthetjük ezeket a józsuéi szavakat a családunkra, a gyülekezetünkre, sőt válságban lévő egész egyházunkra is. Mindazokra, akikkel egy közösséget alkotunk, akikkel együtt állunk Isten előtt, akikkel egy szövetségbe tartozunk.
A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek! Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földéből, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk; És kiűzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orczánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk! (Józs 24,16-18)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szolgád lehetek.
Ámen
