veteranus
... átadom néked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak. (2Móz 24,12)
Ha fölöttünk ragyog Isten orcája, „ragyogtassa rád orcáját az Úr”, így szoktuk kérni az ároni áldással. Látni az Isten dicsőségét, fölmenni a hegyre, imádkozni az Úrhoz. Jöjjetek mindnyájan – mondja Jézus. Ebben a körülölelő szeretetben átformálódnak gondolataink, az életünk, és Isten akaratára hangolja cselekedeteinket. Isten ezután szentsége, dicsősége és szeretete megmutatása után leküld a völgybe megélni mindent. Nehéz visszamenni a hétköznapok zűrzavarába, ahol megannyi fájdalom, betegség, bánat és háborúság vár. Mégis az Egyetlen Urunk bíztatásával és áldásával szállunk alá újra, bármilyen küzdelem vagy próba is várjon ránk. Minden „hegyen töltött” idő, istentisztelet, bibliaóra, igeolvasás akár közösségben, akár magányunkban áldott idő, a szív feltöltekezésének és felkészülésünknek ideje. Ilyenkor Isten felemel minket magához, hogy megmutassa szeretetét. Ez kell, hogy meghatározza az Őhozzá való kapcsolatunkat a templomban és a való világban a hálaadás lényegét. Az Általa felajánlott "kegyelmi idő" gyakorlati megélése, felhasználása az üdvösségre való készülésre és kegyelmi életünk megélésére szolgál. Éppen úgy, mint a két sákramentumban: Isten megszólít szívünkben, mi pedig „ígérjük és fogadjuk”. Keresztyén életünkben Krisztus Jézus vére a pecsét ezen a fogadalmon. A Mindenható erősítsen meg minket ígéreteink és fogadalmaink megtartásában, hogy ne csak szavaink, hanem a cselekedeteink és egész életünk az Ő nevét dicsérje. Növekvő gyülekezet ezért elképzelhetetlen akkor, ha a tanításnak, a teológiának, a liturgiának és az emberi szokásainknak az alapja nem a Biblia, hanem korunk divatos filozófiái, eszméi. Akkor tud egészségesen növekedni egy gyülekezet, ha olyan tagokból áll, akik "... gondolnak Istenük parancsolatára". Az engedelmesség olyan légkört teremt a gyülekezetben, amelyben a főszerep az Istené. Sok olyan közösség van, melyet nem az jellemez, hogy a Bibliát alapvető mérceként fogadnák el. Ahol azonban a Szentírás az alapigazság, az a közösség, ha még nem is tökéletes, de a frissen megtérők jó helyre kerülnek.
Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. ... Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek...: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt. ... Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk. Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják idvességökre. (Zsid 9,14-28)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megváltottál.
Ámen
