veteranus
A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint... (1Kir 17,16)
Az éhínség idején Isten Illés prófétát Sareptába küldte, és azt mondta, hogy ott majd találkozik egy özvegyasszonnyal, aki majd enni ad neki. Az asszonynak éppen csak annyi volt, amennyi egyetlen étkezésre elég, aztán éhen hal a fiával együtt. Az özvegynek ez volt élete legjobb napja, mert ekkor lépett be a csodák isteni világába. Először azonban le kellett győznie az adakozástól való félelmét. Mert így szólt az Úr, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre.” (1Kir 17,13). Minden nap megadatott neki, hogy amikor belenyúlt az edénybe, újra talált benne lisztet. Felfedezte, hogy ha engedelmeskedünk Isten szavának, akkor Ő betölti minden szükségünket. Soha nem tudunk többet adni Istennek, mint Ő nekünk. Bármit is adunk, megígérte, hogy visszaadja „jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel…” Egy fiú például odaadta az ebédjét Jézusnak, és Egyetlen Urunk ötezer embert lakatott jól vele. Utána „összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral” (Mk 6,43). Pedig még a tanítványok is megpróbáltak elmenekülni a probléma elől: „Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak” (Mk 6,36). Hitünk akkor növekszik, ha szembenézünk a problémáinkkal, és Istennél keresünk rájuk választ. Krisztus Jézus azt mondta: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Mózesnek egy botja volt, de szétválasztotta vele a Vörös-tengert. Dávidnak egy parittyája volt, de legyőzött vele egy óriást. Isten már megadta nekünk a megoldást, adott valamit, ami képes megsokszorozódni, ha az Ő kezébe tesszük. A kulcs ez: „Menjetek, nézzétek meg!” De ne a hiányainkra nézzünk, hanem Isten gazdagságára, és arra, hogy Isten mindig kész tenni az érdekünkben: „Ne vesd meg a kicsiny kezdetet, mert az Úr szemei örülnek, ha látják a munka kezdetét…” (Zak 4,10). A sikereink receptje az Isten felé való feltétlen odafordulás, és parancsainak teljesítése "vakon" megbízva Őbenne.
Parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. Evének azért mindnyájan, és megelégedének; És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak. És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja. Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni. (Mk 6,39-46)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, mindazt amit adtál nekem.
Ámen
