veteranus
Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére. (1Móz 48,21)
Az Ószövetségből Jákób szavai vannak előttünk. Ő már búcsúzik a földi élettől, de gyermekeire, a tizenkét fiára nézve ugyanúgy ott van benne a féltő szeretet irántuk. Tudja, hogy az ő földi tervei már végesek, hogy ő már nem tudja kísérni, vigyázni gyermekei lépteit, de van Valaki, Akit ismer, Akiben feltétlen bízik. Azt mondja: Jahve, az Isten ilyen. Vele jártak ősei, Ábrahám és Izsák, angyala, pásztora és megváltója a bajban, Tőle kér hát áldást fiaira: Az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat! Mindannyian így szeretnénk gyermekeink, unokáink életére áldást kérni, kívánni. Áldást, amely nem csupán a templom falai között élő. Nem csupán egyetlen napon, a keresztség sákramentumának ünnepnapján van hatályban, hanem mindörökké szól. Földi életünkben, amíg családi kötelékeink körül vesznek bennünket, de az örökkévalóságban is. Hogy a mindig közel lévő Isten ne legyen számukra idegen, akitől félni kell, hanem legyen bennük bizalom, hit és reménység Teremtőjük, Gondviselő Istenünk iránt. Hogy amikor eljön az az az idő, amikor sem tekintetünk, sem kezünk nem kísérheti, nem óvhatja őket, mi is ki tudjuk mondani: de az Isten veled lesz… Kérdés, hogy szerepel-e hosszú távú terveink között az Egyetlen Urunk? Az Istennek szava mindenkihez szól. Szól azokhoz, akik még nem döntöttek a Krisztus mellett. De szól azokhoz is, akik már döntöttek Mellette, Vele járnak, de még félnek építeni Isten Országát itt a földön. Istennek szüksége van ránk. A mi munkánkra, lelkesedésünkre, bizonyságtételre is. Amit az embernek kell megtenni, azt Isten nem teszi meg helyette. Akkor tudunk boldogok lenni, akkor tudunk áldást kérni az utódainkra, ha egész megújult életünk hiteles a szemükben.
És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek? József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg. Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket. És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is. ... Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala. És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig: Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. (1Móz 48,8-16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy van családom.
Ámen
