veteranus
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. (Jak 1,22)
Krisztus Jézus azt mondta: „… az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” (Mk10,45). Ne csak imádkozzunk Isten nagylelkűségéért, gyakoroljuk is a nagylelkűséget... Időnként csalódottak vagyunk valami miatt, de kiderülhet, hogy éppen ez által tervezett el Isten valami nagyobbat. Lássuk meg a távlati képet és próbáljuk meg észrevenni Isten munkáját abban, amin éppen keresztül megyünk. Fel kell ismernünk, hogy mi az igazi siker az életünkben. Ha mások jó szívvel gondolnak ránk, akkor népszerűek vagyunk, ha mi is jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor sikeresek vagyunk. Ha elhívatásunknak élünk, az mindig a legnagyobb belső örömet fogja adni nekünk. Imádkozzunk, mielőtt célokat tűzünk ki, de ne másoktól várjuk, hogy majd elhozzák nekünk a sikert! Ne várjuk, hogy mások tegyenek a mi boldogulásunkért: „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval” (Gal 6,4). Ezért hát tegyük túl magunkat az egónkon, mert mindenki más már rég továbblépett. Bánjuk meg a bűneinket, aztán lépjünk tovább, hisz' Isten azt mondja: „… vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézs 43,25). Az egyetlen jó indok a múlt felhozására, ha tanulunk belőle és bölcsebbek leszünk általa. Akár fontosnak, akár jelentéktelennek érezzük önmagunkat, ez független attól a ténytől, hogy mindnyájan üdvözülhetünk. Ha egyedül Jézus Krisztusba vetjük a bizalmunkat, lelkünk üdvösséget nyer, és életünk megváltozik. Luther, korának nagy reformátora nagyon vallásos ember volt, azonban semmit sem tudott az újjászületésről. Mindez azonban megváltozott, amikor felfedezte a Szentírásban ezeket a szavakat: „Az igaz ember pedig hitből fog élni” (Róm 1,17). Amikor a filippi börtönőr megkérdezte Pál apostolt: „Mit tegyek, hogy üdvözüljek?” Pál egyszerűen csak ennyit mondott: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ld. ApCsel 16,30-31). Az életpéldánk, bizonyságtételünk egész családunkat megnyerheti a Krisztusnak. Mindannyiunknak találkoznunk kell a megdicsőült Jézussal, Aki a törvényadó, és nagyobb bármely más prófétánál, aki élt valaha. Ő a világmindenség királya, Isten szeretett Fia. Leborulva kell szemlélnünk Őt, az egyedüli Szentet, az Egyetlen Urunkat. Dávid mondja: „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsolt 27,1). Ha Krisztussal járunk, és minél tovább szolgáljuk Őt, annál nagyobbá lesz szemünkben. Nem mintha Ő változna, mi változunk el. Olyan dimenziókat, olyan szempontokat látunk meg Őrajta keresztül, amit azelőtt nem láttunk. Egyre jobban elkápráztat minket tisztasága, hatalma és egyedülisége, és ez lesz személyes sikereinknek záloga is...
A ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól. (Jak 1,25-27)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te mindig gondoskodsz rólunk.
Ámen
