veteranus
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? (Mt 7,16)
Krisztus követése azzal kezdődik, hogy megvalljuk: Ő a pásztorunk. Nem mi vagyunk életünk urai, hanem az Isten. Nem mi tudjuk, hogy mi a jó nekünk, hanem Krisztus Jézus. Isten bővölködő életet akar adni nekünk, de ehhez az kell, hogy engedelmesen kövessük Őt, és rábízzuk az életünket. Naponta el kell ismernünk, hogy nem vagyunk saját magunk urai. Az ókori farizeusok és az írástudók arról voltak nevezetesek, hogy igyekeztek a törvénynek betűszerinti betöltésére. Így hát nem öltek, de gyűlöltek. Nem paráználkodtak, de szemeik tele voltak tisztátalansággal. Nem esküdtek, de azért hazudtak, és bizony, akin tudtak bosszút álltak. Jézus tanítványait nem a törvény betűjének megtartására hívja el, hanem arra, hogy azt lelkileg igyekezzenek betölteni. Hogy ne haragudjunk felebarátainkra, ne tekintsünk tisztátlan vágyakkal asszonyokra, leányokra, ne botránkoztassunk meg senkit, ne esküdözzünk, hanem legyen a beszédünk igaz. Bosszút ne álljunk és imádkozzunk mindenkiért. De ne gondoljuk, hogy Jézus követéséhez elég az, ha szépen tudunk imádkozni vagy ha szépen tudunk bizonyságot tenni mások előtt. Ha meg is tudjuk magyarázni az írásokat, de nem cselekszünk a Mennyei Atya akarata szerint, akkor gyümölcsöt nem terem életünk. Azért, mert az ember hitének erejét nem a szavaiból lehet megállapítani, hanem azokból a gyümölcsökből, melyeket az élete felmutat. Manapság sokan mondják magukat kereszténynek, kőkereszteket kívánnak állítani, miközben a cinizmus, a számító attitűd még a holdról is látszik. Könnyen az lehet az utolsó ítéletkor a sorsuk, hogy el kell távozniuk Jézus színe elől. Pedig talán egész életükben Róla beszéltek, de csak beszéltek... Míg maguk semmit sem cselekedtek meg abból, amit másoknak "ajánlgattak". Az ilyen ember, az ilyen "keresztyén" megérdemli a bolond nevet: „Valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát.” (Mt7,26) Nem elég csak szavakkal állandóan azt hirdetni, hogy Jézus Krisztust tekintjük pásztorunknak. Ezt bizonyítani is kell a tetteinkkel, mert hiába állítjuk, hogy Ő az Urunk, ha soha nem tesszük azt, amit mond. Hiába bizonygatjuk, hogy elfogadjuk Őt pásztorunknak, ha nem megyünk oda, ahová vinni akar minket.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. (Mt 7,21-23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Veled járhatom utamat.
Ámen
