veteranus
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! (Ézs 40,31)
A várakozás szó problémát hozhat elénk. Egyrészt azt szeretnénk, hogy Isten várjon ránk, ahelyett, hogy mi várnánk rá. Másrészt mi semmire sem akarunk várni, mindent rögvest szeretnénk. Régen, mikor Észak-Amerikában, ha valaki lekéste a postakocsit, azt mondta: „Semmi baj, jön majd a másik." De a következő postakocsi-járat három vagy négy hét múlva indult. Mi, a mában még egy egyszerű forgóajtónál sem tudunk arra várni, hogy abba beléphessünk. Pedig amit Isten bennünk elvégez, amíg várakozunk válaszára, gyakran sokkal fontosabb, mint amit kértünk Tőle. Az Istenre várás olyan jutalmat ad, amit semmi más. „Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre! … Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsolt 37,1-4). „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból…” (Zsolt 40,1-2). Nyugodjunk meg, várjunk Istenre, és Egyetlen Urunk cselekedni fog az érdekünkben. A legnagyobb hibánk, hogy mi várjuk, hogy Krisztus Jézus lépjen felénk, miközben Ő várja, hogy mi lépjünk irányába... Nem lehetünk olyan bűnösök, hogy Jézus ne jönne be hozzánk, ahogyan tette például Zákeus, az adószedő esetében. Jézus Krisztus meg is szólít, meg is akar áldani, de a következő lépés a mienk. El kell mondani Zákeus szavait: „Uram, amit raboltam, amit bűnösen szereztem, pénzt, rangot, tisztességet, leteszem a lábad elé, új életet akarok élni” – és már Urává is vált az életünknek. Ezáltal: „üdvössége lett a te házadnak”...
Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el: Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? (Ézs 40,21-26)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
