veteranus
Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! (Mt 14,27)
A Szentírás egészét tekintve Isten szava gazdag biztatást hoz elénk. Amikor például szembe kell néznünk egy betegség megrendítő erejével, vagy amikor "a halál árnyékának völgyében" járunk, amikor az elvesztésnek kibeszélhetetlen fájdalma alatt megnémulunk. Amikor emberi szó és vigasztalás szinte el sem jut az agyunkig, milyen áldott az az ember, akinek nem kell keresgélni egy hirtelen kapott rossz hír kapcsán a biztató szót, hanem azonnal eszébe jutnak a biztató szavak: Ne félj, csak higgy! Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Egyetlen Urunk ismerve kicsinyhitű, megbotló lépteinket, újra meg újra biztat: Bízzatok, ne féljetek! Értelem, és nyitottság kell azonban ahhoz, hogy meghalljuk egyáltalán e biztató szavakat. Az az ember, aki mindig szilárdan biztos önmagában, a saját igazában, sikereiben, sőt: a múltjában ragad, annak ritkán van szüksége biztatásra. Az az ember úgyis megy továbbra is a saját feje után, nem kérve, és el sem fogadva semmilyen biztatást. Nem forgatja a Bibliát sem, meg sem hallja Isten biztatását, mégha eljár is vallási közösségbe, csak a saját önfejű "józan paraszti eszére" (ami valójában csupán nárcisztikus önigazolás) hallgat, mert nincs szüksége az Istenre. „Csak magamban bízhatom…” – veszedelmes egy féligazság ez. Az ilyen ember, csak ha életviharok, terhek súlya alatt egója megroppan, akkor lesz képes meghallani a jézusi hangot: Bízzatok! Olyan világban élünk, amikor az ajtót is bizalmatlanul nyitjuk ki, ha megszólal a kaputelefonunk. Ha levelet, szórólapot kapunk, "csak itt, csak most, csak önnek..." ajánlatokkal, már el sem gondolkodunk rajta, hogy igaz lehet-e. Krisztus Jézus szava mögött azonban nagyon is érezhető módon ott áll a Mesterünk: Bízzatok, én vagyok! A feltámadásának ténye a világ felett aratott legnagyobb győzelem! Minden élethelyzetre nézve felülmúlhatatlan biztatást ad minden Őbenne bízó lélek számára még a mai ínséges, hazug, háborúskodással teli világunkban is. Az elhívott nyájnak tagjai vagyunk, Mennyei Atyánk nem kisebb árat fizetett, mint egyszülött Fiát adta érettünk. Ennél nagyobb biztatás nem is kell! Ne féljünk hát meghallani a Megváltó szavát.
Látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! (Mt 14,30-33)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy ma élő tanítványod lehetek.
Ámen
