veteranus
Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke. (Zsolt 11,5)
Nehézségek vesznek körül bennünket, és sokszor nem látjuk a megoldást. Egyetlen esélyünk van a szabadulásra, ha azt tesszük, amit annak idején Dávid király. Egy módon szabadulhatunk meg problémáinktól, és életünk mélységeitől, ha az Egyetlen Urunkhoz fordulunk. Ezen a világon számtalan nehézséggel kell szembenéznünk, nap, mint nap körülvesz minket a betegség, a háborúságok, a halál, de a hétköznapok kisebb-nagyobb gondjai is. Ezek bizony könnyen maguk alá gyűrik az embert. Vannak dolgok az életben, melyek megoldására az emberi erő kevés és sokan bele is rokkannak a mindennapok harcaiba. Dávid tudta, hogy egyetlen reménysége, ha Istenhez menekül a bajaival. Valahányszor nehéz helyzetbe került, mindig az Úrhoz kiáltott, és a Biblia elbeszéléseiből tudjuk, hogy egyszer sem kellett csalódnia, Isten mindig megszabadította. Cselekedjünk hát ekképpen mi is. Bármilyen élethelyzetben is vagyunk most benne, forduljunk Krisztus Jézushoz. Boruljunk le az Isten lábainál, és kérjük Őt, hogy adjon szabadulást, hogy mutasson megoldást. Ő sohasem hagy cserben, és megszabadít a bajból, ha pedig más a terve, akkor erőt ad ahhoz, hogy hordozni tudjuk a magunk keresztjét. Isten nélkül összeroskad még a legerősebb ember is, de Vele még a terhek is áldássá válhatnak. Neki hatalma van arra, hogy a rosszat is jóra fordítsa az életünkben. Szép hitvallást tesz erről József, a Jákob fia: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.” Meneküljünk az Úrhoz, és kérjük Őt, hogy minden nyomorúság váljon áldássá a mi életünkben is. Annyiszor megtapasztaltuk már, hogy hatalmas a mi Istenünk. Lehet, hogy nem veszi el a fájdalmainkat. Lehet, hogy nem adja meg nyomban a szabadulást a nehéz élethelyzetből. De ekkor is Hozzá forduljunk: „E föld végéről kiáltok hozzád, mert szívem elepedt…” A föld széle, vagy vége az ókori keleti ember számára a holtak hazáját jelentette. Képletesen a holtak hazájának a vizei fenyegetnek ma is bennünket. Sokszor érezzük ezt, de Isten a mi szabadítónk Jézus Krisztus által, aki a legnagyobb mélységből is kivon bennünket. Mindig.
Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam? Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra; Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok. Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem! (Zsolt 13,3-6)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád mindig jöhetek.
Ámen
