veteranus
Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala. (Mt 18,11)
Amikor bennünket megkereszteltek, akkor Isten gyermekeivé lettünk. Az Úri imában, úgy szólítjuk meg Istent, teljesen bensőséges hangon, hogy mi Atyánk, de tudunk-e igazán Istennek gyermekei lenni? Tudunk-e gyermeki bizalommal fordulni az Atyához, tudva, hogy mi bár bűnös emberek vagyunk, de Általa van támaszunk és segítségünk? Krisztus Jézus nem az uralkodási vágyat, a hatalmaskodást jeleníti meg, hanem a lelki, hitbéli nagyságot, mely az Isten szemében a legdrágább kincs. Tanítványai felé sem az uralkodást akarja hangsúlyozni, hanem a szolgálatot. Krisztus kicsivé lesz, hogy mi a bűn és a halál fölé nőjünk. De hogyan sikerülhet nekünk Isten szemében naggyá lenni? Úgy, hogy Egyetlen Urunkat nem botránkoztatjuk meg. A "megbotránkoztatás" egyszerűen elfordulás, elszakadás Istentől. Valakinek, vagy valaminek a rabjává válni. Ez a mai szóhasználattal: az a cselekedet, beszéd, vagy bármi más viselkedés, ami Isten, de a másik ember nemtetszését válthatja ki. Ami bűnbe visz. Ezektől a magatartásformáktól, gondolkozástól meg kell szabadulnunk A kérdés számunkra az, hogy megértjük-e Jézus Krisztus szolgálatának lényegét és akarunk-e szolgáló tanítványai lenni? Arra figyeljünk, hogy kinek a szemében akarunk nagy lenni, hogyan akarunk azzá válni. Jézus mutatja a példát, hogyan lehetünk mi igazán nagyok: úgy, ha olyanok leszünk, mint a kisgyermek, rájövünk arra, hogy esendőek vagyunk, de tudjuk Kinél a segítség. De ehhez kell az, hogy a botránkoztató bűneinket levessük. Tudjunk naggyá lenni úgy, ahogyan a világ nem is várná, segítőkészen, kedvesen. Megbocsátás, öröm, bizalom azok a dolgok által, melyek a világban semmiségek, de az Isten szemében igen nagyok...
Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik. Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. (Mt 18,3-8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy értem is eljöttél.
Ámen
