veteranus
Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban. (1Tim 4,16)
Nincs tökéletes gyülekezet itt, a Földön. Legalábbis kár lenne azt hinnünk, hogy létezik, mert ahhoz tökéletes emberek kellenének. Egyedül az Úr Jézus Krisztus volt az, aki emberként is tökéletes volt. Mégsem kedvelték sokan. Hogy miért? Mert az emberek általában olyanok, hogy mindenről gondolunk valamit, hogy milyennek kellene lennie. Aki ettől kicsit is eltér, már könnyen lemondóan legyintünk rá. Pál apostol Timóteust kérte arra, hogy maradjon Efezusban és végezzen el bizonyos szolgálatokat. De egyesek szerint túlságosan fiatal volt még Timóteus ehhez. Azt azonban ne felejtsük el, hogy az Isten maga hívja el a szolgáit. Nem úgy van, hogy egy-egy ember valamikor azt gondolja, hogy én innentől Isten szolgája leszek. Ez a folyamat soha nem az embertől indul, Egyetlen Urunk a kezdeményező. Pál apostol azt állítja magáról az efezusi gyülekezetnek, hogy ő Jézus Krisztus elhívott szolgája. Ez való igaz, hisz korábban nemhogy nem akart Jézus szolgája lenni, hanem egyenesen üldözte Krisztus tanítványait. A damaszkuszi úton változott meg minden. Fontos nekünk is, hogy tisztában legyünk azzal, hogy kik is vagyunk mi. Látjuk-e mi is úgy önmagunkat, mint akik az Úr elhívott gyermekei? Az Élő Isten ugyanis fel akar használni bennünket, földi embereket az Ő nagy terve megvalósításához. Ezért kiválaszt és elhív magának némelyeket. Amikor ezt az ember megérti, akkor általában rászakad a felelősség és a küldetés nagy súlya is. Így volt ezzel annak idején Mózes is, aki azt mondta: Én nem tudok beszélni, Uram. Küldj mást… Jeremiás próféta így szabadkozott: Fiatal vagyok még. Nem lehetne mást küldeni? Jónás nem szólt semmit, elindult önfejűleg, csak épp az ellenkező irányba… A nagy küldetés az embert alázatra, szerénységre inti, megláttatja, hogy mily nagy a küldő Úr, mily nagy a küldetés és milyen kicsi vagyok én. Csakhogy fontos lenne nem önmagunkra nézni ebben az esetben. Jól tesszük, bármilyen szolgálatunk is van, ha nem csak önmagunkra nézünk, önmagunk vágyait próbáljuk beteljesíteni, hanem az elhívó és elküldő Istenre, az Ő erejére és hatalmára. Ha valakit elhív és elküld, vállalja bátran, alázatos és engedelmes szívvel mindazt, amit rábíz a hatalmas Isten. De csakis azt.
... A ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen. Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. (Gal 1,6-10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
