veteranus
Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek. (1Pt 2,21)
A keresztyén élet nem az élet kényelmesebb és könnyebb útja. A hívő ember gyakran vált és sajnos válhat ma is gúny tárgyává. Péter apostol ezeket a gyötrelmeket ismerte, maga is gyakran elszenvedte azokat. A szórványban élő híveket mégsem valami enyhítő beszéddel vigasztalta, hanem azt írta számukra, hogy arra hívattak el, hogy Krisztus követésében tegyék a jót. A jót nem azért kell tennie a Krisztust követő embernek, mert arra valaha is különösebb igény mutatkozna. Ez egyszerűen hozzátartozik az elhivásához. A Mester, akinek követésében a jó cselekvése a hivatásunk, maga is szenvedett. Egyetlen Urunk szenvedése által igazán átérzi a mi fájdalmainkat és esetleges szenvedéseinket. Krisztus szenvedéseinek egyik sajátos vonása, hogy azok elhordozása közben, Ő sohasem gyalázkodott, nem fenyegetőzött. Szenvedései mégsem elfojtott, eltitkolt gyötrelmek voltak, amik a lélek sorvadását hozhatják. A mi gondjaink, gyötrelmeink hordozása közben sem az elfojtás, az elhallgatás a jó megoldás, hanem az, hogy Istenre bízzuk gondjainkat, mert Neki mindig gondja van ránk. Krisztus Jézus a szenvedésében értünk cselekedett. Amire mi természetünknél fogva képtelenek vagyunk, hogy példáját maradéktalanul kövessük, arra éppen az érettünk vállalt szenvedése által tett alkalmassá bennünket. A szenvedése bűneink eltörlése érdekében történt: a mi óemberünk Vele együtt megfeszíttetett és megöletett. Így adódott lehetőségünk arra, hogy szívvel, lélekkel lelkünk pásztorához térjünk vissza. Hívatásunkat így teljesíthetjük és bizonyosak lehetünk afelől, hogy a keskeny út az egyetlen, mely az életre vezet. A világ "nagyítóval" figyeli a keresztyéneket. Ha azt látják rajtunk, hogy az életünk nincs összhangban a Biblia tanításával, akkor azzal elsősorban nem magunkra hozunk szégyent, hanem Megváltónkra, hisz nem az Ő nyomdokán járunk. Ez pedig kárhozatunkra válik, nem az üdvösségünkre. Áldjuk az Egyetlen Urat, Aki az Ő szent Igéjén keresztül naponta szól hozzánk. Kérjük Őt, hogy segítsen minket abban, hogy meg is tudjuk tartani szent szavát, személyes példáját minden időben.
A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel szógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához. (1Pt 2,22-25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
