veteranus
Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek. (Péld 24,16)
Sok mindent elárul valakiről az, hogyan reagál az élet kihívásaira. Mindenki padlóra kerülhet, sőt, elveszíthet minden földi gazdagságot, de az számít igazán, hogy milyen hamar tud talpra állni. De ne feledjük, hogy a kudarcok nem egyformák. Például, itt van az olimpia: ha egy tehetséges nő második helyezett lesz a versenyén, vannak, akik azt mondják rá, kudarcot vallott. Mások viszont mit meg nem adnának azért, hogy egy versenyen egyáltalán a dobogó közelébe kerüljenek. Nézőpont kérdése az egész… Vizsgáljuk meg botlásainkat, esetleges kudarcainkat, és a dolgok összességéhez képest mérlegeljük a fontosságukat. A kudarc is megtaníthat arra bennünket, hogy mi a fontos. A büszkeség, az ego nem ad engedélyt bukásra. Ez bizony nehéz iga és könnyebbnek érezhetjük a lelkünket a tökéletesség kényszerének terhe nélkül. Egy napon Isten azt fogja mondani: „Jól van, jó és hű szolgám”. Mi tehetjük a munkánkat jelentőségteljessé, nem pedig a munka tehet bennünket valakivé. Ha felfedezzük magunkban azt a tehetséget, amit az Istentől kaptunk, és a szenvedélyt, amit belénk helyezett, állítsuk munkába őket. Azért hogy olyan értékeket szolgáljanak, amiben Egyetlen Urunknak fogunk dolgozni. Próbáljuk meg felfedezni a teljes képet, ami miatt a munkánkat érdemes krisztusi elhivatásnak nevezni. De honnan tudhatjuk, hogy az Istennek mely ígéretei vonatkoznak ránk? Először is győződjünk meg róla, hogy megértettük az ígéretet. Az Isten Igéjéhez kötelezte el magát, nem a mi igeértelmezésünkhöz. Amikor Jézus azt mondta: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem” (Jn 2,19), a hallgatói teljesen félreértették Őt, azt hitték, hogy szó szerint a templomra érti, pedig Ő a testére gondolt. Amikor Péter a Lélek szerint járt, mennyei kijelentést kapott Krisztus istenségéről. Ekkor Jézus megkérdezte: „kinek mondotok engem?”, Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus erre azt mondta: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám” (Mt 16,17). Nem sokkal később azonban teljesen félreértette Jézust, Aki ezért keményen megdorgálta őt (ld. Mt 16,21-23). Azért, mert az ember, ha nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, sőt: ezeket bolondságnak tekinti, akkor megismerni sem képes: "mert csak lelki módon lehet azokat megítélni” (1Kor 2,14). Rendeljük hát alá gondolatainkat Istennek való engedelmességre és imádkozzunk Krisztus Jézus vezetéséért, útmutatásáért, és kellő időben meg fogjuk kapni mindazt, amire igazán szükségünk van.
Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. (Mt 16,24-27)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
