veteranus
Reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó. (Jel 1,17)
Jézus Krisztus elsőnek nevezi magát, így Neki kell elsőnek lenni a mi életünkben is. Ha követni akarjuk Jézust, akkor erre szüntelen figyelni kell, és arra kell ügyelni, hogy mindig és mindenben első helyen legyen Krisztus Jézus. Amikor például a feltámadott Jézus tanítványai körében megjelent, megállt a középen, ez azt jelenti, hogy Egyetlen Urunk a középpont. Ő körülötte kell forognia mindennek, Ő kell legyen az első. Azért írja Pál apostol: „Hogy mindenekben Ő legyen az első” (Kol 1,18). Annyiféle kezdete lehet az életünknek és persze sokféle kezdete lehet a napjainknak. Sokszor el is veszíthetjük, hogy honnan kezdünk, honnan indulunk. Kezdhetjük napunkat magunkkal, kezdhetjük másokkal, kezdhetjük a pénzügyeinkkel, de kezdhetjük a problémákkal vagy a politikával is. Csak semmi értelme... „Én vagyok a… kezdet.” Ez segít nekünk újra visszatérni a helyes kezdőponthoz, mert a kiindulópont maga Jézus Krisztus. Jézussal kell kezdődnie mindennek, így a napi rutinnak is az életünkben. De Jézussal kezdünk a gyülekezetben, Jézussal kezdünk a kapcsolatainkban is. Ugyanakkor Krisztus Jézus az utolsó is. Nem olyan értelemben, hogy életünkben az utolsó helyre tehetjük, hanem, hogy Vele fogunk utoljára is találkozni földi életünk lezárásaként. Eljön az az idő, hogy mindenki meglátja Őt, még azok is, akik, ha képletesen is, általszegezték Őt: „És reám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút” (Zak 12,10). A Jelenések könyvében olvashatjuk: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor 5,10) Az utolsó szó mindig Jézusnál van. A sátán becsapása az, hogy éljük az életünket hedonista módon, hisz úgyis belehullunk a megsemmisülésbe. A hívő emberek nem a tökéletes kiüresedésbe, a nirvánába, a tökéletes semmibe igyekeznek, hanem a tökéletes mindenségbe. Ezt a mindenséget csakis Jézus Krisztuson keresztül érhetjük el. Jób erről így beszél: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” (Jób 19,25) A kérdés az, hogy nekünk milyen lesz az utolsó földi találkozás a Krisztussal? Örömteli vagy rettenetes? Adja az Isten, hogy az az új kezdet, amit Jézus Krisztusban ölelhetünk magunkhoz, egyre erősebben átjárjon bennünket, hogy majdan a viszontlátás öröme boldogítson mindörökké Egyetlen Urunk jobbján.
Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én! ... Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős! ... a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva; Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak: Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek. (Ézs 41,4-11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
