veteranus
Valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek. (Kol 3,23)
Nemcsak a munkahelyünkön, otthonunkban vannak elvégzendő feladataink, hanem a gyülekezetünkben is. Milyen szerepünk van a gyülekezetünkben? Azt csak remélni lehet, hogy odatartozunk mindannyian egy keresztyén közösséghez. Istennek mindenképpen a szándéka, hogy az övéi közösséget alkossanak. Viszont minden közösség olyan, mint az egyes tagjai. A kérdés tehát az, hogy mi mit tudunk és főképp mit akarunk beletenni a "közösbe"? Imádkozunk-e rendszeresen a gyülekezetért, vagy csak a kritika hangját szólalunk meg? Kritizálni mindent lehet, még olykor kell is, de ettől sokkal fontosabb feladata van a hívő embernek: fáradozni közösségének épülésén. E dologban az a nagy kérdés, hogy mit bízott ránk az Egyetlen Urunk? Ha ezt a kérdést mindenki feltenné magának és felismerné, hogy az Úr milyen munkában szeretné őt látni, akkor nem vitás, hogy egyházunk nem lenne a mai válságában. A gyülekezeteink épülő, növekvő közösségek lennének. Ahogy miért nem azok? Azért, mert túl sok az önjelölt vezetőnek alkalmatlan, ám ezt belátni képtelen semmittevő nárcisztikus ember, aki a világi társadalmi létrán ezen a dobbantón keresztül próbálkozik feljebb jutni. Továbbá az ezt a mentalitást téves szerénységgel elviselő, ahogy mondani szokták: "elhordozó", a mindent mástól váró tag a gyülekezetekben. Marketing nyelven: sok a fogyasztó, kevés a termelő. Sok a passzív, kevés az aktív egyháztag. Persze kifogás mindig van: "... én már ehhez idős vagyok...; esetleg: "túlságosan elfoglalt vagyok..." Ne a kifogásokat keressük, különben egyházunk megy a dágványba (Ragadós, tapadó, mélyen fekvő sáros, süppedékes hely mocsarak mellett)... C. H. Spurgeon, a XIX.század egyik legnépszerűbb prédikátora írta: "A malomkő egymagában nem képes lisztet őrölni, de egy másikkal hasznos munkát végez. – Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és közösséget ápoljon. – A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek." Mit bízott ránk az Úr a gyülekezetben? Végezzük azt jó lélekkel, mutassunk jó példát. Kevesebbet pletykáljunk, többet és odaadóbban szolgáljunk, az egyház ügyeit illetőleg ne legyünk passzívak. Ha nem is azonnal, de lesznek következmények. Hiszen: a mit vet az ember, azt aratándja is...
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk. Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel. ... Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés. És a kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén. (Gal 6,8-16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, a gyülekezetet, melynek tagja lehetek.
Ámen
