veteranus
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok. (Róm 8,15)
Pál apostol hallgatósága pontosan értette, amikor a római jog szerinti örökbefogadást hozta példának arra, hogy milyen kiváltsággal jár számukra, hogy megváltottakként Isten családjának tagjaivá válhatnak. Egy római családapának teljes hatalma, irányítási joga volt gyermekei fölött. Még nagykorú gyermekei fölött is. A régi időkben az apa megtehette, hogy gyermekét eladja rabszolgának, majd később, ha anyagi helyzete már megengedi, visszavásárolja őt. Azonban ha háromszor egymás után eladta gyermekét, akkor a törvény az apát az atyai hatalom elvesztésével büntette. Az örökbefogadó apa előterjesztette a hivatalos személy előtt, hogy ezentúl jogot formál a gyermekre, az pedig engedélyezte, hogy a gyermek ezután az ő felügyelete alá tartozzon. Ehhez az ókori szokásjoghoz hasonlóan kerültünk mi is át a sátán markából Mennyei Atyánk áldott atyai hatalmába. Pál apostol a Római levél 8. részében az örökbefogadással járó kiváltságokat tárgyalja: örökbefogadott személy régi családjával kapcsolatban minden jogát elveszíti, azonban új atyát nyer. Az új családja törvényes tagját megillető minden jogot. Az örökbefogadott örökösévé lesz új apja vagyonának és ha testvérei is vannak, akkor örököstársak lesznek. Az örökbefogadott minden korábbi adóssága eltöröltetik, büntetőjogi értelemben is megszűnik előélete, múltja többé semmilyen tekintetben sincs rá hatással. Ezt az örökbefogadást hét római polgárnak kellett tanúként hitelesítenie. Hála Istennek, hogy ma már nem kell hét tanú a fiúságunkhoz. Krisztus Jézus Szentlelke az, Aki tanúskodik érettünk: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8,16). Isten gyermekeként „Kegyelem és Békesség” az a két dolog, amire nagy szükségünk van, és amit egyedül Istentől kaphatunk meg. Először is a kegyelem, mert a kegyelem nélkül nem is léteznénk. Mindenünk, amink van, Isten kegyelméből van, hiszen nem járna nekünk semmi, és mivel Isten kezében van minden, hálásak lehetünk Neki mindenünkért. Ezért kíván nekünk Pál apostol is kegyelmet bőségesen. Valamint békességet, amely szinten a kegyelemből fakad, hiszen Krisztus Jézus engesztelő áldozata által az Atya megbékélt velünk. Ha az Ő nevében bocsánatot kérünk az Atyánktól, újra és újra visszanyerjük a békességet valahányszor a bűn és az aggodalmaskodás miatt elveszítettük azt.
Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. (Róm 8,17-21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy testvéred vagyok.
Ámen
