veteranus
Mondá pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. (Lk 19,9)
A fővámszedő, Zákeus jól ismert történetében hangzik el ez a mondat. Ebben a bibliai történetben mindenki szeretett volna valamit látni: Zákeus Jézus Krisztust; a környező tömeg azt, hogy majd Jézus dörgedelmes ítéletet mond a közutálatnak örvendő vámszedő feje felett. Aztán kiderül, hogy ezek a szándékok mennyire torzult lelki látásról árulkodnak. A Megváltó viszont egyetlen dolgot szeretne látni: Zákeus üdvösségét. Zákeust nem valószínű, hogy mély teológiai témák foglalkoztatták, amikor ezt olvassuk róla: szerette volna látni, hogy ki az a Jézus… A mi szívünkben sem fogalmazódik meg minden egyes alkalommal az üdvösség konkrét vágya, amikor olvassuk ebben a formában az igei üzenetet. Amikor egy istentiszteletre elindulunk, akkor is többet gondolkodunk például olyanokon, hogy vajon hányan fognak megjelenni, vagy hány percig fog prédikálni a tiszteletes úr(asszony)? Mindez nem számít, az a lényeg, hogy ott legyünk az Ige közelében. A Krisztus Jézus közelében. A Szentlélek ma is képes, mint Zákeus esetében megcselekedte, hogy a lelki látás kitisztuljon, hogy a lényeget meglátva ránk és családunkra is igaz legyen: "...ma lett üdvössége e háznak..." Zákeus történetében számos akadály jelenik meg. Ugyan szerette volna látni Jézust, ám őt első renden kis termete meggátolta ebben. Nem egy tehetetlen ember, ilyen egyszerű problémára hamar talál megoldást: felmászik egy törpefüge-fára. Mások fölé emelkedik, pont úgy ahogyan munkája révén, fővámszedőként, gazdagságának köszönhetően tette mindig is. Mindennapi életünkben, testileg-lelkileg bőven akadnak nekünk is látásunkat akadályozó tényezők. De: felül lehet emelkedni. Szó szerint is, és lelkileg is. Emelkedjünk felül a lényeget kitakaró, a folyton hazudozó, hablatyoló, akadályozó embereken! Amúgy sem egyszerű meglátni a lényeget, tudnunk kell eltávolodni, felülemelkedni a részleteken, ha valóban szeretnénk mi is meglátni, hogy ki is teljes valójában az a Krisztus Jézus. Reformátor eleink nem ok nélkül tisztították meg templomainkat, végtelen puritán egyszerűségre törekedve. Azért, hogy látásunkat semmi ne akadályozza, csak arra tudjunk figyelni, ki az a Jézus Krisztus. Manapság mintha letértünk volna erről a krisztusi útról, a mammon szeretete az egyházunkban is kitakarja a lényeget, az Egyetlen Urunkat! Mint ahogyan egy temetőben sétálva sem a monumentális síremlékek hirdetik az örökkévalóságot, hanem a hitünk bizonyossága. Nem a talmi, álságos gazdagságban kell meglátni a Krisztust, hanem az Ő egyszerű szavainak erejében: a boldog feltámadás reménye alatt. Mindig lesznek előttünk zavaró és akadályozó emberek, és az általuk generált tényezők, de ha igaz szívvel a Jézust keressük, akarjunk ezeken felülemelkedni és ezeken túllátni!
Amikor közeledett, látván a várost, síra azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. ... És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. És tanít vala minden nap a templomban. (Lk 19,41-47)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megtisztítottál.
Ámen
