veteranus
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon. (2Tim 4,8)
Pál apostol előre látta, hogy kitüntetéssel fogja földi létét befejezni: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája” (2Tim 4,7). A legnagyobb akadálya annak, hogy olyan életet éljünk, amilyet Isten tervezett számunka, az az önzésünk. Az ego és az önérdek megfertőzi lelkünket és rombolja kapcsolatainkat. Az apostol tisztában volt azzal, hogy mennyire szükséges az egoja trónfosztása: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Noha korábban üldözte a keresztyéneket, most azt mondja: „nekem az élet Krisztus” (Fil 1,21). A régi Saul célja az volt, hogy vallásosságáért elismerjék, most azonban azt írja: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért” (Fil 3,7). „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil 2,5). Az üdvösségünk ajándék, de mégis ára van: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent” (Fil 3,8). A hajdani Saul valaha kényelmes életet élt, aztán minden megváltozott. Nyolcszor verték csaknem halálra és veszedelemben forgott az ellenségei között. El kellett viselnie ruhátlanságot, álmatlanságot, éhezést és szomjúságot (ld. 2Kor 11,23). Bár elcsüggesztette mindez, de nem adta fel: „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10). Imádkozott, háromszor is kérte az Urat, hogy könnyítsen szenvedésein. Amikor Isten így válaszolt: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9), Krisztus Jézus ismeretének páratlan nagysága által örömre talált (ld. Filippi levél 3,8). A Krisztussal való bensőséges közösség volt Pál minden öröme, bár tisztában volt problémáival, csakis Egyetlen Urának szentelte magát. Eldöntötte, hogy bármi is az ár, megéri megfizetni ahhoz, hogy a legmagasabb kitüntetéssel végezzen. Éljünk mi is úgy, hogy ezt a képet tartjuk szemünk előtt.
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. (Róm 8,13-19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
