veteranus
Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. (Zsolt 24,1)
A magam útján járok. - halljuk ezt sokszor. Isten gyermekeinek nem ez a feladata. Mi nem a magunk útját járjuk, hanem arra szeretnénk menni, amerre az Úr mutatja. Akkor lesz lelki békénk egy-egy nehezen járható úton is, ha azért járunk rajta, mert Egyetlen Urunk mutatta meg. Ehhez azonban az Úrral való szoros kapcsolatra van szükségünk, továbbá van még egy fontos, nélkülözhetetlen mozzanat: az engedelmesség. Elmúlt években a híradások állandó témája a bevándorlók és menekültek kérdése. Arckifejezésük, megnyilvánulásaik sokkal inkább egy afféle hozzáállást tükröznek, hogy majd csak lesz valahogy. Ennél rosszabb nekünk már úgysem lehet. Hisz háborút, vérontást hagytunk magunk mögött. Amit ott hagytunk, az maga volt a földi nyomorúság, annál minden csak jobb lehet. Ez is egyfajta vándorlás. Próba a kitörésre, menekülés a biztos semmiből a bizonytalanba. Azután az is egyfajta vándorlás, amit magyar honfitársaink, családtagjaink választanak tömegével, hogy idegen földön boldogulást keressenek. Természetesen sokkal jobb körülmények közé kerülve, de van egy alap csalódottság: ennél, amit itthon tapasztalunk, biztosan csak jobb lehet. Ez is egyfajta elvándorlás. A Bibliában Ábrahám jól ismert ószövetségi útja is egy elvándorlást rajzol elénk. Más ugyan az indító pont, a mozgatórugó, hiszen ő nem egy földi poklot hagyott a háta mögött, de ő is az Isten ígéretére indult útnak. Az Isten szava nélkül ugyanis lehet szerencsét próbálni, viszont Krisztus Jézus vezetésével békességgel lehet elindulni az ismeretlen felé is. Minden nap útra kelünk, újabb és újabb vándorlásokra indulunk mi is. Vajon az Úr szava az origó, hogy az áldásai útján járhassunk?
És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki. (1Móz 12,1-4)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vezetsz minket az ismeretlenbe is.
Ámen
