veteranus
Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. (Mt27,24-25)
Sokszor a nehézségeinkért valaki mást hibáztatunk. Ez azonban nem most kezdődött, már Ádám is azt mondta az Édenkertben Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem” (1Móz 3,12). Azt mondjuk, hogy a házasságunk a másik miatt ment tönkre vagy hogy mások hajszoltak bele minket az ivászatba, holott ugyan ki fogta meg a borospohár fülét?... A felelősség-áthárítás a vezetői körökben is elterjedt, sőt, bevett szokássá vált. Talán csökkenti a bűntudatot, de ez a játék hosszú távon veszélyes, mert nincsenek nyertesei. Amikor Pilátus halálra ítélte Krisztus Jézust, azt mondta: „Én ártatlan vagyok ennek az embernek a vérétől… ti vagytok a felelősek!” Azt hitte, ha a zsidókat hibáztatja, azzal elkerülheti, hogy magára haragítsa feleségét, a politikai bírálóit, és bizonyíthatja ártatlanságát. Ám Egyetlen Urunk döntéseinkért és a tetteinkért bennünket tart felelősnek: „Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni” (Róm 2,6). Ha nem hoztuk meg a jó döntést, vagy nem tettük meg a helyes dolgot, kimondja az ítéletet: bűnös. Pál apostol azt írja: Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. (Gal 6,7). Ha mások nekünk ártottak, abban ők a bűnösök, és le is fogják aratni ennek következményét! Szálljunk ki a felelősség áthárításának játékából, mert ez egyrészt áldozat szerepbe kényszerít. Amikor valaki mást tartunk felelősnek körülményeinkért, azzal a változás lehetőségét az ő kezükbe tesszük. Így semmi sem fog változni, amíg ők nem változtatnak rajta. Másrészt mert nyomorúságosan fogjuk érezni magunkat. Ha őrizgetjük magunkban a neheztelést, azzal csak saját magunknak okozunk fájdalmat újra meg újra. A Biblia azt mondja: Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek. (Zsid 12,14-15). Bocsássunk meg, lépjünk tovább, vegyük saját kézbe az életünket a Krisztus vezetésével, és szálljunk ki a felelősség áthárítás ábrándokat kergető játékából.
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. (Zsid 12,1-3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te vagy velem utamon.
Ámen
