veteranus
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. (Mt 6,21)
Sokszor hajlamosak vagyunk az aggodalmaskodásra. Pedig megtapasztaltuk, hogy mennyei Atyánknak gondja van ránk minden élethelyzetben. Isten gondoskodik a teremtett világáról, bármilyen kicsiny és elhagyatott legyen a benne lakozó élővilág. Nagyon is céltudatosan hozta létre Isten az egész univerzumot, előre megtervezve, hogy minden a helyén legyen. Működteti is azt. Az embert pedig azért hozta létre, hogy gyönyörködjön alkotásában, és az ember élvezze a szűkebb, földi környezetét, hogy boldog legyen benne. A földi tápláléklánc csúcsán lévő ember is láthatja, tudhatja, minden a rendelkezésére áll életfeltételeinek biztosítására. Éppen ezért nekünk nem kell aggódnunk, ez is bűn, mert nem hiszünk Isten gondviselő szeretetében. Az a dolgunk, hogy keressük mindenben Isten akaratát, az Ő országát és igazságát. Ez teszi boldoggá az embert, a folyamatos aggódás a holnapért pedig elszomorít bennünket. Isten dicsőségét kell keresnünk, Neki hálát adni és magasztalni. Aki ezt teszi, már itt a földön boldog lehet, és elnyeri a mennyei királyság polgárságát. Nem vihetünk magunkkal mindent az örök életbe, amit a földön gyűjtöttünk. Nem fér be a mennyei kapun, de különben is keskeny az az út, amely az új életben való járáshoz vezet. Ezen kívül pedig buktatók is vannak rajta, néha göröngyös, kerülnünk kell az akadályokat. De az életre visz, és egyirányú út. Ha egyszer eldőlt bennünk, hogy követjük Krisztus Jézust, akkor nincs visszaút. Egyenesen a cél felé futunk az Atyához. Ez a reménység éltet bennünket az új életben való járásban. Egyetlen Urunk olyan hatalmas, hogy maradéktalanul megad nekünk mindent, amire itt, a földön szükségünk van. Ne gyűjtsünk hát felesleges és haszontalan dolgokat, mert Istennek mindig gondja van ránk.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. (Mt 6,19-20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Veled járhatom utam.
Ámen
