veteranus
Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. (Jel 19,10)
Kinek fogadjuk el a tanítását? Szolgálatainknak maga a Szentírás az alapja, amit "zsinórmértéknek" tekintünk. A személyek az életünkben változnak, sokszor eltűnnek, de Jézus Krisztus „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Nekünk imában kell hordozni Egyetlen Urunkat, hogy meg ne fáradjunk, hanem hittel, bizalommal hirdessük az Igét, cselekedjük a "kezek evangéliomát". Így válhat teljessé és örömtelivé a szolgálatunk. Ember embert, de ember még angyalt sem imádhat. A Biblia nyelvén az „imádni” azt jelenti: hódolunk az előtt, akitől függünk. Imádjuk azt, akit mindenek felett állónak tartunk, akibe feltétel nélküli bizalmunkat helyezzük. Ez az abszolut lény egyedül az Igaz Isten lehet. Ő ezt kérte azoktól, akik Reá bízták az életüket: „Ne legyen más istened rajtam kívül!… Ne imádd és ne tiszteld azokat…” (2Móz 20,3.5.) Ez olyan alaptétel, hogy megszegésére még Fiát, a Krisztus Jézust is rá akarta venni az ördög. A magas hegyről a világ minden kincsét megmutatta, és ezt ajánlotta: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Jézus azon nyomban felelte: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" János apostol a Jelenések könyvében, az angyal szavát hallva ezt mondta: „leborultam a lába elé, hogy imádjam őt” Késztetést érzett arra, hogy Isten helyett Isten szolgáját imádja. Aki azonnal rászólt: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok…”. Tegyünk különbséget az Isten iránti hódolat és az emberek felé kifejezett gondolataink, érzéseink között! Imádjuk egyedül Őt, Istent, Akitől azok is függenek, akikben hajlamosak vagyunk időnként jobban bízni, mint Őbenne. Isten Igéjében szól hozzánk, int, figyelmeztet bennünket. A kérdés viszont az, hogy meg is halljuk-e mindezeket? Istennek megvannak az eszközei erre, nekünk az a dolgunk, hogy ne kapcsoljuk ki az értelmünket, legyünk nyitottak Igéjének befogadására. Meg kell tudnunk különböztetni Isten üzenetét a sátáni sugallatoktól. Erre csak akkor leszünk képesek, ha el tudjuk dönteni: mi az igaz, és mi a hamis. Oda tartozunk-e Jézus Krisztus nyájához, meghalljuk-e mindenkor a jó pásztor hangját? Ha gyakran és elmélyülten olvassuk a Szentírást, akkor az abban leírtak ismerősök lesznek, és emlékezni fogunk rá. Ezért fogadjuk meg Isten utasítását: „amit parancsolok, azt megtegyétek.”
Az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. ... a neve Isten ígéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. ... oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára. (Jel 19,11-17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram mindennapi áldásaidat.
Ámen
