veteranus
Az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól. (Péld 3,26)
Olyan időket élünk, amikor a biztonságérzetünk megrogyott. A háborúk térnyerésének köszönhetően a félelem szikrája mindannyiunk szívében gyökeret vert. A lángoló világra igazak a megfogalmazások: hirtelen fölrettenés; viharként rád törnek a bűnösök. Az sem bátorítja túlzottan az embert, amikor ezt halljuk: nem szabad félni, hiszen éppen ez a cél, a félelemkeltés. Ez az újfajta félelem azért ijesztő, mert a fenyegetések nagyon általánosítva szólítanak meg mindenkit. Az Úrban bízó ember azonban nagyon is konkrét helyről kapja a biztatást ebben a bizonytalan történelmi helyzetben is. Személyesen megszólítva, nevünkön szólítva, tudhatjuk: Egyetlen Urunk hozzánk szól. Pojáca cinikus emberektől való félelem helyett az Úrban való bizalom formáljon bennünket belülről! Féljük az Urat, hűséggel kitartva nevének követésében, mivel egyes emberek rossz akarata nem lehet üdvösségünk ellenére. Azonban, ha a gonosz erejétől megrettenve megtagadjuk a hitünket, ki fogja lelkünket megmenteni az ítélet napján? Nem élhetünk úgy, mint a szobrocskákon megörökített három majom, vagyis: én nem láttam, nem hallottam semmit, és nem is szólok semmit. Az evangélium rendíthetetlenül szólít, számtalan csodáját láttuk, tapasztaltuk már eddig is. Nem könnyű az evangéliumot hirdetni ma sem, amikor özönlenek felénk mindenféle idegen tanítások, izmusok... Mégis hirdetnünk kell, útmutatása szerint kell élnünk! Mert óriási felelősség, egyrészt személyes üdvösségünk bizonyossága a tét, másrészt keresztény anyaszentegyházunk megmaradása is rejlik ebben: marad-e, aki vallást tesz a Krisztusról? Hiába valóak a kifogások is: nem vagyok én megáldva az ékesszólás tehetségével; nem az én dolgom... Krisztus Jézus egyértelmű megfogalmazása nem ad esélyt semmiféle kifogásra. Jézus személyes felelősségre hív országának építésében, és ebben megkerülhetetlen szolgálat a személyes bizonyságtétel. Ő Szentelke által megtanít bennünket mindarra, amit aktuálisan szólnunk kell.
Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd. Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka. Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja. Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet. A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak. (Péld 3,31-36)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanítványod lehetek.
Ámen
