veteranus
Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram! (ApCsel 9,10)
Az újszövetségi kor elején csak azokat nevezték tanítványnak, akik a Mesterrel valami módon együtt éltek. Akik attól, akit mesterüknek tekintettek és vallottak, mindent igyekeztek ellesni, hozzá mindenben hasonlítani. A tanítványok belsőleg azonosultak a mesterrel. A tanítvány számára a Mester szava parancs, nem szükséges indokolnia, az elhangzott és ők megtették. Anániás ilyen tanítványa volt Jézus Krisztusnak. El lehet-e mondani ezt rólunk is a mai korunkban? Azt, hogy a mi életünknek legjellemzőbb vonása az, hogy tanítványai vagyunk Krisztus Jézusnak? A fenti Igében Egyetlen Urunk név szerint szólítja Anániást, valami egészen személyeset akar neki mondani. Ő pedig azonnal kész az Úr szavának engedelmeskedni. Jellemez-e minket is ez a fajta hozzáállás, ez a lelkület? Így olvassuk a Bibliát? Így tudakozzuk-e akaratát, hogy bármit mond az Isten, azt fogjuk tenni? Anániás egy számára egészen meglepő parancsot kap az Úrtól. Ahhoz a Saulhoz kell elmennie, akit a damaszkuszi keresztyének úgy ismernek mint, aki a legnagyobb üldözője a keresztyénségnek. Ezt az embert kell meglátogatnia? Anániás csak a múltját ismerte Saulnak, az alapján mondott ítéletet felette, de Jézus az ő jövőjét is ismeri, mivel Ő készítette el mindnyájunk jövőjét. Anániás pedig elment, és elmondta, amit rábíztak. Közben pedig áradt rajta keresztül a Szentlélek ereje és áldása... Ide akar minket is elsegíteni a mi Egyetlen Urunk. Nem nekünk kell nagy érvekkel meggyőznünk az ellenállókat, Ő ad hozzá mindent, ami szükséges. Nekünk csak abban kell bízni, hogy amit Ő mond az igaz. És amit tőlünk kér, azt nekünk kell megtenni. Nem hagy egyedül, előttünk jár, és mindent előkészít, befedez, adja a szavakat a szánkba és körülvesz az Ő védelmével. Krisztus ott van mindenütt, ahol kész Neki valaki engedelmeskedni, és Ő cselekszik. Egy mai "Anániás" vezethető, bízik az Ő Urában. Ha pedig engedelmes, akkor csodákat fog látni, és a hatalmas Isten kezében áldássá lesz.
Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk. Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei. (Zsolt 95,1-7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a tanítványod lehetek.
Ámen
