veteranus
Mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart. (Dán 6,26)
Dárius király mondta a fenti szavakat, miután Isten megmentette az általa nagyra becsült Dánielt az oroszlánoktól. Napi kommunikációnkban, személyes beszélgetéseinkben, kapcsolattartásainkban vajon jut hely az Isten nagy tettei hirdetésének? A magánéletünk legpikánsabb részleteit viszont szégyenkezés nélkül tárjuk a nagyközönség felé... Isten szavával kapcsolatban furcsamód sokkal szemérmesebbek vagyunk. Legjobb esetben is úgy gondolkodunk, hogy az evangélium hirdetésének maximum a gyülekezet szűk közösségében van létjogosultsága. Az Egyetlen Urunk által ajándékként kapott csodákról, szent kezéből nyert gyógyulásokról, vigasztalásáról miért is beszélnénk. Annak a templom falai között a helye - gondoljuk. Azt is érdemes lenne megfigyelni, hogy istentiszteleti alkalmakra várakozva beszélgetéseinkben mennyi szerep jut az evangéliumnak, és mennyi a pletykáknak. Nagyon rossz vágányon halad gondolkodásunk, ha az evangélium hirdetését csak a lelkipásztoroknak szánjuk szolgálatként, a bizonyságtétel szolgálati területét pedig kizárólag a templom falai közé akarjuk szorítani. Pedig vannak helyzetek, melyekben Isten megmutatja hatalmát, erejét csodás módon. Nem mindig akar életünkbe közbeavatkozni, de olykor megteszi azt is. Mit jelent ez ránk nézve? Azt, hogy vegyük komolyan: Isten királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. Akkor is, ha a látszat sokszor mást mutat. Ez az Ige nyugtasson meg, ha aggódunk valami miatt, ha rosszat terveznek ellenünk, mint tették azt Dániel ellen is, vagy éppen, ha nehézségeink támadnak életünk bármely területén. Csak az Úrra nézzünk! Krisztus Jézusra bízzuk dolgainkat, ne ingadozzunk, ne kapkodjunk! Az Ő Királysága megdönthetetlen, akkor miért félnénk bármely földi "hatalmasságtól"? Keressük és szolgáljuk Őt örömmel és hűségesen.
Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől. A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik. A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz. (Jób 5,18-22)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
