veteranus
Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket. (1Kor 2,12)
Sokakat izgat a gondolat, hogy milyen a mennyország valójában. Erről csak halvány képeink vannak: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (1Kor 13,8) A mennyországról nincs biztos látásunk, de van kijelentésünk. Isten kijelentette magát Krisztus Jézus által, kijelentette magát a Szentlélek által, kijelentette magát a próféták látásaiban. Jézus kijelentéséből tudjuk, hogy mennyországban mindenki számára van hely: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” (Jn 14,2) Mindaddig van hely mindenki számára, amíg tart a kegyelmi idő. Addig tart ez az idő, amíg az Úr Jézus Krisztus vissza nem jön ítélni eleveneket és holtakat. Ezért biztat ma is bennünket: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.” A mennyországba belépni tehát Jézus nélkül és Jézus megkerülésével nem lehet. Vele pedig már ebben a földi életben kell megismerkedni, mert aki itt nem akar Egyetlen Urunkról tudni, hanem csak a halálban keresi, az nem találja meg az ajtót, annak csak a tiltó szó hangzik fel: "Távozz! Nem ismerlek!" A hívő ember számára a halál csak elköltözés haza. Mivel pedig a halálban az élet kapuja szoros, azon test és bűn át nem mehet. Előbb le kell vetkőznünk ezt a portestet. Ezért írja Pál apostol: „Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat… hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.” („Kor 5,1-4) Az üdvösség egy szoros kapcsolat az Istennel. Ez a kapcsolat viszont nem akkor kezdődik, mikor belépünk a mennybe. Ez már itt a Földön elkezdődik. Jézus Krisztus a mi barátunk akar lenni, az Isten az Ővele való közösségre teremtett bennünket.
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek • és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (Jn 15,13-16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
