veteranus
Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten. (2Krón 20,15)
Sokszor érezhetjük, hogy "magam alatt vagyok", de igyekezzünk kivédeni a két leggyakoribb okozóját: a félelmet és a kimerültséget. Félelem. Amikor az edomi sereg felvonult Izráel ellen, félelem szorította össze a király és a nép szívét. Tehetetlennek érezték magukat, és attól féltek, hogy elveszítik Istentől kapott földjüket. Ha ma félelemmel vagyunk tele, tegyük azt, amit Izráel királya tett. Ő Istenhez fordult, és így imádkozott: „Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség jön ránk, megállunk ez előtt a templom előtt és te előtted… és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket!” (2Krón 20,9). Ne hagyjuk, hogy a félelem elérje, hogy felagyjuk a reményt és lemondjunk Istentől kapott látásunkról. Inkább álljunk meg Isten jelenlétében, kiáltsunk Őhozzá, és meglátjuk, hogyan szabadít meg. Az egész Ószövetségen át Isten arra emlékeztette népét, hogy már mennyi jót tett velük. Néha azonban a félelem elhomályosította emlékezetüket, és kételkedni kezdtek. Ezért ezt mondta nekik: „Ne féljetek, és ne rettegjetek… mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krón 20,15). Mai nyelvezettel fogalmazva: Nem nektek kell legyőzni az ellenséget, az az én dolgom. Ez az én felelősségem, és bízzatok bennem, én meg is teszem. Ne feledjük soha, hogy ki az, aki most is irányítása alatt tartja körülményeinket! Kimerültség. Nem lehet "a gyertyát mindkét végéről égetni". Manapság folyton többre vágyunk: nagyobb házakat akarunk, menőbb autókat vagy vannak, akik "yachtos" monacoi nyaralást. Ezért aztán mindent megteszünk, még tisztességtelen, törvénytelen dolgokat is. Harácsolunk éjjel-nappal. Ezek után ne csodálkozzunk, ha elalszunk a tévé előtt kimerültségünkben, közben pedig bűntudatunk van amiatt, hogy milyen kevés időt töltöttünk a családunkkal. Elfelejtjük, hogy Isten úgy tervezett meg minket, hogy szükségünk van a héten egy olyan napra, amikor semmilyen munkát nem végzünk. Az Úrnapját pihenésre és lelki feltöltődésre kell fordítanunk (ld. 2Móz 20,8-11). A kimerültség elszívja kreatív energiáinkat, eltorzítja kilátásainkat, aláássa az önértékelésünket. Illés nagyszerű példa erre: egymaga legyőzte a Baál prófétákat (ld. 1Kir 18). Imájára válaszul Isten tüzet küldött le az égből, ami elborította az oltárt, és Izráelt visszafordította Istenhez. Látványos győzelem volt, ám a végén Illés mégis annyira mélyre került, hogy azt kérte Istentől, vegye el az életét. Ennél mélyebbre már nem lehet kerülni. De Egyetlen Urunk látván minden baját, adott neki három dolgot: megfelelő diétát, elegendő pihenést, és egy jó segítőtársat, Elizeust. Sokunkkal előfordul ma is a Burnout szindróma, vagy másik nevén a kiégés. Egy speciális munkahelyi ártalom, melynek vezető tünete a testi-érzelmi-lelki kimerülés. A kiégés általában hosszabb időn keresztül tartó stressz és fokozott érzelmi megterhelés során alakulhat ki. Akik szeretjük hivatásunkat, hajlamosak vagyunk egyensúlyunkat veszíteni, ha nem állítunk fel határokat. Még a jó cselekvésében is el lehet fáradni. Mi tehát a megoldás? „Lelkemet felüdíti” (Zsolt 23,3). A felüdülésnek két összetevője van: fizikai pihenés és lelki feltöltődés. Ezt kell tennünk, amikor úgy érezzük, a padlón vagyunk.
Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben. (Zsolt 23,1-6)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig gondot viselsz rólunk.
Ámen
