veteranus
Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig. (1Krón 16,15)
Sajnos, leginkább csak olyankor fordulunk az Istenhez, amikor valamit kérni szeretnénk Tőle. Vajon a mi Egyetlen Urunknak nem fáj-e, ha csak kezét keressük, Őt magát, orcáját nem? Isten már a pusztában vándorló népének is tudtára adta, hogy: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,3). Meg akarta értetni velük, hogy Ő nemcsak „arra való”, hogy adjon. Azt akarta, hogy figyeljenek rá, megismerjék Őt, bízzanak Őbenne. Nem akart versenyre kelni Egyiptom "húsos fazekaival", Ő mást akart nekik adni: Istenükké akart lenni, és őket népévé formálni. Az Úr Jézus negyven napi éhezés után is előbbre valónak tartotta, hogy mennyei Atyja orcáját keresse, lélekben Ővele legyen, mint azt, hogy éhségét csillapítsa. Ezért nem sikerült Őt messiási küldetésétől eltéríteni. Ma az Istenhez való viszonyunkat vajon mennyiben befolyásolja, hogy kéréseink teljesülnek-e Nála vagy sem? Ez hitünk érettségét mutatja. Mi vajon tudunk-e így bízni Urunkban minden körülmények között? Akkor is, ha úgy tűnik, nem mozdul értünk a keze? Hisszük-e, hogy valami jobbat akar adni, mint amit mi kértünk Tőle? Tudjuk-e „dicsőíteni szent nevét, mielőtt még meglátnánk, mit készített el számunkra? Minden nap meghozunk kisebb nagyobb döntéseket, és mindig szempontok alapján döntünk. Amikor vásárolni megyünk, a minőség és az ár is fontos szempont. De más ruhát veszünk fel, ha templomba megyünk és más ruhát, amikor dolgozunk a hobbykertben. Mindig valamilyen szempont, vagy szempontok alapján döntünk. Van-e életünknek "mennyei szempontja"? Mit jelent ma nekünk személyesen az, hogy Krisztus Jézus feltámadt és a Mennyben van? Ahhoz, hogy ez a kérdés a helyére kerüljön, arra a kérdésre kell válaszoljunk: kicsoda nekem Jézus? Ha egy nagy tanító, egy távoli istenség, akkor nincs nagy jelentősége a mennybemenetelének. De ha Jézus számomra az Isten Szent Fia, Aki meghalt a bűneimért a kereszten, harmadnap feltámadt, felment a mennybe, Szentlelke által állandóan velem van, Ő az, aki visszajön és magához vesz engem is, akkor az odafelvalókkal kezdek el törődni és nem a földi pökhendi pojácákkal...
Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget! Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van. Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet. Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága. (1Krón 16,28-34)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
