veteranus
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. (Zsolt 90,16)
A világ "bölcsessége" Isten előtt bolondság, már ezen a földön is az, a halál után pedig még inkább az lesz. Nekünk nem emberi, nem világi, nem természetbeli, hanem felülről való mennyei bölcsességre van szükségünk. A világi értelemben bölcs és okos emberek között mindig olyan szomorú látni, hogy talentumaik ellenére nem tudnak helyesen élni. Sok mindenhez értenek, mégis elválnak, alkoholistává züllenek, kábítószer vagy a nikotin rabságában élnek. "Okosak", értelmesek, mégsem bölcsek. Egyetlen Urunk ezt mondja, hogy megmenekülhessünk a haragja elől: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) Aki kívül áll az isteni védelmen, ami egyedül Krisztus Jézustól adatik, azon az Isten haragja van. Az Urat keressük mindenkor, mindenben: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.”(Ézs 55,6) Ha Isten munkálkodik bennünk, és meggyőződtünk bűnös voltunkról, akkor is meneküljünk a Krisztushoz. Hagyjunk fel azzal a reménnyel, hogy "okossággal" megmenthetjük önmagunkat. Az, hogy megpróbálunk a mai világ elvárásainak megfelelően élni, de mindezt a kegyelem ereje nélkül tesszük, csak a bűneinket fokozza. Hagyjuk el mindazt, ami távol tart Krisztustól, és menjünk csak Őhozzá. Ő csodálatos módon megmutatja az erejét, megment és üdvözít. Ne felejtsük el soha, hogy teremtmények vagyunk, és adjuk hálát Istennek azért, hogy a törékeny testünket megajándékozta a maga Lelkével. Sok bűnt elkövetünk, rengeteg gonoszság van bennünk, irigység, rosszindulat tör ki belőlünk. Nagy kegyelem, hogy mégis ezen a romlott testen a Szentlélek uralkodik, és Isten Lelke által az Ő csodálatos eszközévé válhatunk. De csak akkor, ha átadjuk életünk fölött a vezetést Jézusnak. Az eredetünk eszünkbe kell, hogy juttassa azt is, hogy teljesen Isten hatalmában vagyunk. Amikor az Isten akarja, akkor térít vissza ismét a porba. De milyen nagy vigasztalás, hogy Isten mindent a maga helyére visz vissza. A testet a porba, mert onnan vétetett, a lelket Önmagához, mert az Övéből való.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. ... Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. (Jn 14,20-24)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is megigazítottál.
Ámen
