veteranus
Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? (Mt 13,28)
Háborúság idején fél győzelmet jelent megismerni az ellenséget. A keresztyén életben is igen fontos dolog ez. Fontos ez különösen most, amikor annyian hivatkoznak "keresztyén" voltukra, mégis cselekedeteiken keresztül más erő szolgálatába léptek. Van nekünk egy nagy ellenségünk, aki szüntelenül arra törekszik, hogy megrontson, tönkretegyen bennünket. Az Úr Jézus Krisztus azért tudott mindig biztos győzelmet aratni a sátán fölött, mert felismerte a szándékát. Tudta jól, hogy mit akar elérni még akkor is, amikor fűt-fát ígér, de csalni akar. Az első emberpár azért bukott el, mert nem ismerte fel a sátán szándékát. Hitt ígéreteinek, ezért fontos, hogy mi felismerjük ezt a nagy és veszedelmes ellenséget! Meg kell tudnunk különböztetni az Igazságot, az igaznak hazudott zagyva skizofrén beszédtől. De ha nincs jelen az életünkben az Isten Szentlelke, akkor nem tudunk védekezni a sátán támadásai ellen sem. Akkor a gonoszság befolyásolni tudja a hangulatunkat, közönyösségbe taszíthat vagy dühötté tehet bennünket. A győzelemhez szükség van az ellenség megismerésére, de még nagyobb szükség van arra, hogy megismerjük Azt, aki legyőzte az őt. Mennyi konkolyt hint az ördög az ember szívébe azzal, amikor belehinti a tiszta érzések közzé az irigység, a szertelenség, a nagyravágyás, a kapzsiság, az önhittség, a cinizmus konkolyát? Összekeveri a az ember életét a bűnös világ csábításaival; ennek a teremtett világnak örömével, szokásaival, a bűnös élvezeteivel, az erkölcstelenségével. Ebben van a sátán nagy diadala és nem ok nélkül mondja Krisztus Jézus: Az ellenség cselekedte ezt. Ellen kell állnunk ezeknek az ördögi erőknek. De hogyan tegyük ezt? Úgy, hogy felkészülünk a kísértésére: „Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde.” Mielőtt nemet tudnánk mondani az ördögnek, meg kell tanulnunk igent mondani Jézus Krisztusnak. Szükségünk van a megváltás erejére. Isten kardja maga Isten Igazsága, de csak akkor válik fegyverré a kezünkben, ha Krisztus Jézus bennünk él.
Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. (Mt 13,29-30)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, mindennapi gondoskodásod.
Ámen
